Fülep Lajos levelezése IV.

Levelek

Most válaszolok arra a kijelentésedre, hogy miért halasztottam a burgonya küldést arra az időre, amikor már igazolvány kellett a küldéshez. Egyszerűen azért, mert szeptember 13-20 közötti héten lett felszedve s az igazolványos küldés pedig már ekkor érvényben volt, mit Joó András

2 hasonló esetével - vagy a hivatalos lappal is - tudnék igazolni! Tehát ezt a lehetetlen intézkedést okold és ne engem! Egyébként az a fontos, hogy megkaptad és hogy meg vagytok vele elégedve. Pesten lévén a múlt héten, nagyon sokan kértek, hogy posta csomagban küldjek valamennyit, mert ott csak marha -takarmány - krumplit lehet kapni. Szomorú állapotok! Gilicze Sándor Zengővárkony, egyházközségi irattár. 1942. Kézírás. Zengővárkonyba írt levél. Gilicze Sándor ld. 1306. sz. 1 Nem tudni, milyen határozatra utal. 2 Joó András (1881-) 1906 óta nagydorogi lelkész. 1489. KERÉNYI KÁROLY - FÜLEP LAJOSNAK Szeged, 1942. XI. 26. Kedves Barátom, ne vedd rossz néven, hogy géppel írok: a tintám e pillanatban fogyott ki, s miért várassalak tovább a válasszal kedves leveledre

1 és Epiktétosunkkal,

2 amelyről bizonyára olvastál már. Nem olyan, amilyennek szerettem volna, rajta van a háború negyedik éve, de mégis van, és azt hiszem többszörös jogosultsággal. Fogadd elnézéssel. Leveled okt.[óber] elején igazán megörvendeztetett s nagyon vágyom arra, hogy ismét őgyeleghessek gesztenyés hegyoldaladon Veled, sőt Nélküled is, miközben egyházad ügyeit intézed, a közelség kellemes tudatában. Itt Szegeden az egy Vinkler Lászlón,

3 a festőn kívül alig van felnőtt férfi, akivel egyáltalán szót lehetne váltani, de mert az ember mégis belé-belé ütközik a többiekbe is, rosszabb ez a Te magányodnál. A budai tornyot október végéig laktuk s most is oda búvok meg hét végén, mikor a pesti előadásaim vannak. Ennek a működésemnek a zavartalanságán magam is csodálkozom néha. Szinte félelmetes az ilyen „szigetek"-nek mint a Tied és az enyém, a változatlan fennúszása ekkora árvízben. Csak még az utolsó nagy zúdulást, melynek moraja már hallatszik, ugyanígy átéljük. A legnagyobb baj e pillanatban a hideg. Fát nem kapni, cserépkályhás szobáim használhatatlanok, a gyerekek kis szobájában kölcsönfával fűtök még nehény napig: azután mi lesz, nem is sejtem. Hermesről szóló dolgozatomat,

4 amely áttörést jelentett számomra a nagy filozófia területére, szerencsére megírtam az ujj-gémberedési idő beállta előtt s el is küldtem Svájcba. Ott is nehéz lesz különben a tél, de mindenki reménységgel tekint a tavasz felé. Talán akkorra mégis le tudok utazni Hozzád, vagy Te 300