Fülep Lajos levelezése IV.

Levelek

kettőt-hármat egy előkelő közintézmény őrizetébe adjak. És látom, hogy annyi a dolgom, hogy lehetetlen megkezdeni még csak az összeszedését is annak, amit el kellene tenni. Nyilván azt csinálom, hogy ha fiam

2 hazajön - most ugyanis Békéscsabán van három hétre Tevanéknál

3 - esténként kiválogatunk 2-3 ládára valót és azt elküldöm, - a legfontosabbakat, a többit pedig sorsára bízom. Ha sorsom változik, úgysem lesz módom akkora lakás fenntartására, ahol nagy tömegeket el tudok helyezni, konzerválni és szegény Feleségem nem is bírna akkora lakást gondozni, segítség nélkül. Igaza van, az ember gondoskodjon az üzemről, és a személyzetről, a folytonosságot biztosítsa, ameddig ereje és lehetősége van rá, a többivel könnyelműen kell bánni. Ha fiam majd csak egyszerű munkás lehet, lakásviszonyai szerint azt a kis mennyiségű könyvet, amit így kiválogatok, is nehezen tudja kezelni és elhelyezni majd. A többit egye meg a fene, úgyis mindegy akkor. Nagy mennyiséget elszállítani nagy gond volna, mert költsége is jelentékeny s a csomagolóanyag, láda stbi sincs hozzá. Ha azonban úgy fordul a dolog, hogy kell, kis mértékben esetleg élni fogok szíves engedelmével. Ma elküldtem b.[ecses] címére egy kis Officina-könyvet, amelyet unokaöcsém és tanítványom, Haiman-Kner György írt.

4 Igen jó összefoglalásnak tartom, amely minden álszemponttól mentesen közli mindazt, ami a lényeges a betűkérdésben s amit itthon annyira nem ismernek. - Kíváncsi vagyok, hogy fog tetszeni. Sajnálattal olvasom a fog-kalandjait. Én annyit szenvedtem a fiatalságom hosszú esztendei alatt a fogaimmal, mint kevesen. De aztán egyszer sikerült nagy türelemmel és igen jó fogorvos segítségével a fogkérdést nyugvópontra juttatni és most már ritkán van vele bajom. Azt szoktam mondani magamban, hogy ha semmit nem tehettem a gyerekeimért, csak annyit, hogy a gyerekkor két rémétől, amelyek annyi szenvedést okoztak nekem: a fogfájástól és a cselédek rémmeséi által okozott rettentő félelmektől megszabadítottam őket, akkor máris sokat tettem értük. Ez volt gyerekkorom két legnagyobb szenvedése. De talán ennek is megvan a maga hivatása, Isten tudja, hogy miért méri az emberre. Minden jót kívánva és szíves, kedves együttérzését megköszönve vagyok régi, igaz híve és barátja [Kner Imre] BML, XI. 9. A Kner nyomda ir. C/30. 276. Megj.: Fülep-Kner lev. 200-201. p. Gépelt másodpéldány. Zengővárkonyba írt levél. 1 ld. 1483. sz. 2 Kner Mihály ld. 1299/7. 3 Tevanék: békéscsabai nyomdászdinasztia. A nyomdát Tevan Adolf könyvkereskedő alapította 1903-ban, fénykorát fia, Tevan Andor (1889-1955) vezetése alatt élte. Tartalmilag értékes, modern műveket adott ki 1913-tól Tevan Könyvtár c. sorozatában, majd a Nyugat számos jelentős írójának műveit, valamint külföldi szerzők munkáit. Régi szerzők műveit is tartalmazó, 14 kötetből álló amatőr bibliofil sorozata 1913-1948 között jelent meg. 4 Ld. 1299/9. 297