Fülep Lajos levelezése IV.

Levelek

1465. ELEK ARTÚR - FÜLEP LAJOSNAK Bp. 1942. IX. 15. Carissimo, -tegnap megjártam a Képzőművészeti Főiskolát.' Legelsőbb Ferenczy főtitkárral

2 beszéltem, aki ott az oraeulum. Király Lajost más is ajánlotta, még pedig Pécsről Sugár László.

3 Pilch Dezső rektornak

4 írta levelét. Ferenczy felolvasta nekem. Nem volt benne semmi különös, még melegség sem igen. Azután megtudtam Ferenczytől, hogy zsidók számára 2 hely van és hogy 11 a pályázó reá. Azt ajánlotta, hogy beszéljek a rektorral. Az olyan szívesen fogadott, mint aki eleve kész teljesíteni minden kívánságomat. Csak akkor borult el az arca, amikor megtudta, hogy milyen tehertétellel megáldott ifjúról van szó. Bizalmasan közölte, hogy a Tud.[omány] Egyetemen az idén numerus nullus érvényesült. A főiskolára nézve is ezt kívánta a minisztérium, de sikerült meggyőznie az ott ülő fogvicsorgatókat, hogy az országban vagy tizenöt zsidó középiskola működik, azok számára nélkülözhetetlen a rajztanár-pótlás. Arra megengedték, hogy három éven át 2-2 zs[idó]-t vehessen föl a főiskola. Egyébként megígérte, hogy minden tőle telhetőt megtesz. Itt jut eszembe, amit Ferenczytől hallottam, hogy t. i. az egyik ifjút a b[uda]pesti izr.faelita] hitközség ajánlotta azzal az ígérettel, hogy tanulmányainak végeztével tanárnak alkalmazza iskoláiban. Nem nagyon tisztességes módja a protegálásnak. Mert hátha tehetségtelennek bizonyul majd négy vagy hat év múltán a pártfogolt ifjú? És a többi pályázó, akit ugyanolyan jogok illetnek meg, mint a protekciósat, mit szóljon ehhez a kiváltságoláshoz? Pilch Dezső egyébiránt azzal búcsúztatott, hogy a döntésről mindenesetre értesíteni fog. Kellermann dr.

5 csakugyan megvárt a külvárosi állomáson. Nem kiáltotta a nevemet, de szerencsére olyan kevesen voltak az állomáson, hogy nem nagy munkába került egymásra ismernünk. Villamosra ültem, ő pedig biciklin sietett előre és megvárt a megállónál. Megmutatta egész gyűjteményét. Jó másfél órát töltöttem vele és érdekes dolgokat hallottam tőle. Az orvoshoz nagy bizalmat éreznék. Jóleső önbizalma, amely nem dicsekvő, ellenkezőleg, szerény hangú, azt hiszem minden betegre megnyugtató hatású lehet. Azután eredményei is vannak, meglepő gyógyulási esetek. És nem csak belgyógyász, hanem szükség esetén sebész is. Az ember is szimpatikus benne. Szegény tele van rettegéssel a jövője miatt. Ezt az idegzetkínozó érzést igyekszik a festéssel „levezetni". Hallucinációs képei és rajzai ilyen „levezetők". Hogy ne gondoljam azért bolondnak, vagy idegbajosnak! Egy pillanatig sem. Csak sajnálatot érzek iránta, annál nagyobbat, mert festői eredményeiben nem látok fejlődési lehetőséget. Elvégre már 47 éves, s nem képes teljes magát a festésnek szentelni, legfólebb vasárnaponként. Nem volt soha tanítója. Nem volna baj, de úgy látom, hogy a tanulás, vagyis a fejlődés képessége sincs meg benne. Amit tud, az dilettantizmusnál nem több, ha dilettantizmuson a mesterség dolgában föl nem készültséget értjük. Szó sincs róla, nagyon érdekes elgondolásai vannak, megragadó képtémái, különösen a kórházi, vagy egyéb betegségtárgyúak. De nem tudja megnyugtatóan és főként meggyőzően előadni őket. Rajztudása nagyon bizonytalan, igen kezdetleges rajzhibák ütköztetik meg a szemet. A színek iránt semmi érzékenység sem mutatkozik kompozícióiban. Leginkább 267