Fülep Lajos levelezése IV.

Levelek

- ezek mind afféle kongresszuson való referátumok, nem elveket tisztázó alapos tanulmányok. A kongresszusok pedig lasciano il tempo che trovano. No de hát vederemo. A jó kívánságát viszonozva, szíves üdvözlettel Fülep MTAK Kézirattár Ms 4163/80. Kézírás. Címzés: Nagyságos Dr. Gerlőtei Jenő tanár úrnak Debrecen 10. Feladó: Fülep Zengővárkony u. p. Pécsvárad. Gerlőtei Jenő (1908- ?, 1933-ig Gärtner) tanár, művészeti író. Pécsi egyetemi tanulmányai idején FL hallgatója volt. Tanult a gráci és a párizsi egyetemen is. Utóbb kecskeméti tanár, majd a debreceni egyetem francia irodalmi tanszékén tanársegéd lett. Professzora, Hankiss János mellett résztvett a Helicon c. nemzetközi folyóirat szerkesztésében. 1947-től budapesti tanár, 1956 után Francia-, majd Németországban élt. 1 A levél előzménye: Gerlőtei 1938. IV. 30-án kelt levelében (FL-lev. III. 1249. sz.) a Helicon részéről könyvismertetésre kérte fel FL-t, ő azonban válaszában más írnivalóira hivatkozva nem vállalta a cikkírást. (FL-lev. III. 1252. sz.) 2 Hankiss János (1893-1959) irodalomtörténész, 1929-1950 között a debreceni egyetem francia tanszékének professzora, a Debreceni Szemle, valamint a Forrás szerkesztője, a Helicon. Revue Internationale des problèmes généraux de la littérature. Publiée sous les auspices de la Commission Internationale d'Histoire Littéraire Moderne c., 1938-1943 között Debrecen-Amsterdam-Leipzigben kiadott többnyelvű folyóirat alapító szerkesztője. - Hankiss János FL-nek írt levele nem maradt fenn. 3 Ld. FL-lev. III. 1252. sz. FL Gerlőtei Vordeutung [!] in der Dichtung c. kéziratban elküldött írására utal. Ld. Gerlőtei 1933. V. 2-i levele (FL-lev. III. 915. sz.) mellett. (A kézirat: MTAK Kézirattár Ms 4587/ 149.) A cikk Eugen Gerlőtei: Die Vorausdeutung in der Dichtung címmel a Helicon 1939. II. 1. 21. p. jelent meg. 5 FL Hankiss Jánosnak írt válasza nem maradt fenn Hankiss János hagyatékában. Szalacsi Rácz Mária közlése. 1284. GÁL ISTVÁN - FÜLEP LAJOSNAK [Bp.] 1939. 1.4. Kedves Nagytiszteletű Uram! Nem lódítok, ha azt mondom, hónapok óta készülök írni. Mindig azzal halasztottam a levelet, előbb-utóbb úgyis hazajutunk s akkor átruccanunk Várkonyba. Most, hogy vége az esztendőnek, bizonyos már, hogy le nem jutunk. (Hiába vigasztaltam magam a nyilas jelszóval: 1938, jövünk! Ők se jöttek, mi se.) Novemberben ugyan otthon jártunk, családi gyászeset miatt, de csak egész rövid időre. Persze, azzal, hogy testileg nem érkeztünk meg a Zengő alá, nem jelenti, hogy nem emlegettük sokat. Nyárára komolyan foglalkozunk a tervvel, hogy Baranyában nagyobb körsétát teszünk. A múltkoriban kért szőtteseket

1 is akkor vinnénk el; főként kisebb vánkosokat kérnénk, aztán fafaragványokat, de ezekről nem is tudom, csinálják-e még, vagy akad22