Fülep Lajos levelezése IV.

Levelek

Sajnálom, hogy emiatt azt a conventiculumot még egyszer végigszenvedte. Szép kis társaság! Éppen mostanában olvastam el Cs. Szabónak a júliusi számban megjelent „Mérleg"-jér - elképzelem, ha írva ennyit fecseg, akkor szóval még mennyit! És milyen önhitt! Az a másik fráter

3 is, amit Kerényivel csinált, nem azért disznóság, mert a „külföldi", „Szentgyörgyi"

4 stb. - hanem mert olyanról beszél, amihez nem ért. Nem az a fontos, hogy a „külföld" hogy vélekedik, mert százmillió külföldi nem-szakértö véleménye semmivel se több, mint akármelyik hazaié - hanem az, hogy mi a legjobb és legalaposabb szakemberek véleménye, akárhova valók. Nálunk nincsenek, szükségből marad a külföldire, de csak a szakemberre való utalás. Ez olyan szakkérdés, mint a vasúti híd építése. S itt az a döntő, hogy a legjobb külföldiek közt K[erényi] nemcsak elismert, hanem első helyre helyezett valaki. Annak a Pfisterer] ffaternak a rosszhiszeműségét egyébként eléggé mutatja, hogy azt mondja: az ilyenek írnak egy általánosságokban mozgó „Grundlegung"-ot,

5 de annál nem jutnak tovább. Holott az igazság az, hogy K[erényi] „Grundlegung" alcímű könyve előtt egy könyvtárnyit írt és publikált, sok részletes és részletező filológiai munkát is köztük, tehát a Grundlegung után követelt és állítólag elmaradni szokott detail-munkát ő már előbb elvégezte. Arról nem is beszélve, hogy már a Grundlegung óta is írt annyi részlet-müvet, ami már maga is jelentékeny Leistung. Szegény Gellértet

6 sajnálom, de megértem. Ez a rongy Cs. Szabó is ír a régi Nyugat nagy költőiről

7 - Gellértet még csak nem is említi. Mintha a világon se volna. Hogyne félne az, akinek még a nevét említeni is félnek? Mert vagy nem tudják, kicsoda G[ellért], s akkor marhák; vagy tudják, de nem merik nyíltan megmondani, akkor hitványak. Nem tudom, mit akarnak különben a zsurnalizmussal olyan helyen, ahol a legsilányabb zsurnalizmust, a Pfisterer-félét: a hozzáértés nélkül mindenről írásét melengetik. Persze, Szerb se különb. Elképzelem szemléltető leírása nyomán azt a Babits-estet.

9 Szegény B[abits]! És szegény Maga! Olvasgatom most B[abits] írásait, sok meglepően jót találok. Nagy utat járt meg ez az ember. A róla való írást nem szándékozom hagyni. Ha kész lesz, meg fogja érteni a lassúságot, a külső élet-okokon kívül is. Nem formám az essay - viszont egy ad hoc témát megegyeztetni, egy helyen elféretni, szükségkép népszerűvé könynyített általános elmélettel: nagyon keserves feladat. Hogy bírja ezt a vizes őszt? Nekem, mint mindig, a homály és sötét keserves. Luce, luce! (nem duce!) A pokolba is szívesen megyek, ha a tűz, akin perzselnek, eléggé világít. Tanti auguri ed abbracci Lodovico OSzK Kézirattár Fond 253/174. 128. sz. Megj.: Fülep-Elek lev. 301-303. p. Kézírás. Címzés: Nagyságos Elek Artúr úrnak Budapest I. Mátray u. 5.1. 5. Feladó: Fülep Zengővárkony u. p. Pécsvárad. 180