Fülep Lajos levelezése IV.

Levelek

legjobb. - Azt amit a magyar paraszt úgy fejez ki, hogy: toszata legyen a szónak, - ez pedig ritmus nélkül non existens. „Feljegyzem ezt itt azért," - rossz. „Azért jegyzem ezt itt fel" - rossz. „Feljegyzem pedig ezt amiatt", - már jobb. Satöbbi. S mármost elkerülni, nehogy töltelék-szavak döglesszék meg a szövegemet, - mindez pokoli nehéz volt. De evvel se terhelem tovább. (Mindezt különben avval az érzéssel írom, hogy lehetetlen, hogy ne érdekelje.) - Hogy én Önt mért becsülöm?

2 Egyelőre annyit erről: hogy én már húsz éves koromban tudtam, hogy Ön az egyetlen Magyarországon, aki a festészethez ért. Akkor Lengyel Géza

3 volt itt forgalomban s szegény Bálint Aladár,

4 később Feleky Géza,

5 - mindezeket nevettük. A drága, tisztalelkű Elek Artúr tudása nagy, de az érzéke? - Önnek minden szavát mindig komolyan vettük, nagy tekintélye volt, mondhatom, már akkor, vagyis harminchárom évnek előtte, azok szemében, akiknek stúdiuma volt a képzőművészet. S magam is ezek közé tartozom. De dicsérni sem akarom tovább, máskor többet erről, ha szívesen veszi. Mai levelemmel egyidejűleg postára tettem egy tavalyi arcképemet,

6 köszönetképen, hogy küldött egy kis felvételt magáról.

7 (Megjegyzem, nem jó, mert nem látom az arcát, nem küldene jobbat?) - S írja meg, legyen szíves, hogy mit szól ehhez a Lear királyhoz? Magam is meg voltam döbbenve, mikor megláttam. Ilyen öreg vagyok és ilyen keserű? Mennyi mindent kóstolt már ez a fráter, akit ez ábrázol? Nem hittem volna, hogy így meglátszanak rajtam a keserű évszázadok. És még egyet: tegye meg nekem, vegyen erőt magán és mégiscsak jöjjön fel Pestre,

8 - Magának nem betegek a lábai, de nekem igen. Súlyos érelmeszesedésem támadt a láb-ereimben, tönkretettem magam a mértéktelen dohányzással. (S amellett mégis dohányzom, gyalázatosan, mert nem lehet máskép.) - Isten áldja! És ne feledkezzen meg rólam! Ölelem szeretettel: Füst Milánja N.[ota] B.jene] Budapest rossz, - de nálunk idekinn jó, fenn vagyunk Budán, a Sas-hegy alatt.

9 (S én sose megyek be a városba, már egy éve nem voltam, utálom. Amerikanizálódott nyomor - s valami vöröses fénye van az utcáknak, nem is tudom, mitől? Talán porladnak?) MTAK Kézirattár Ms 4587/93. Kézírás. Zengővárkonyba írt levél. 1 A feleségem történeté-re utal. A regény az 1942-es könyvnapra jelent meg a Hungaria kiadónál. Ld. még 1411., 1414., 1419., 1426., 1435., 1436., 1438., 1440., 1443., 1445., 1449., 1452., 1456., 1473., 1478., 1493. sz. 2 Ld. 1400. ill. 1390. sz. 3 Lengyel Géza (1881-1967) művészeti és közgazdasági író, kritikus, a Nyugat, a Pesti Napló, a Magyar Művészet, az Új Idők, a Vasárnapi Újság és más lapok munkatársa. 170