Fülep Lajos levelezése IV.

Levelek

és polemikát sürgetett a napisajtó bizonyos orgánumai ellen, amelyek tervszerűen támadják a Nyugat íróit és valóságos rágalmazó hadjáratot indítottak ellenök. Különösen fájnak neki Gogolák támadásai.

1

6 A kérdés körül heves vita fejlődött. Volt, aki harcot kívánt, mások a mellett voltak, hogy észre sem kell venni Gogolákot, hiszen rossz író, mások meg azt gondolták, hogy talán a mellőzöttség ágaskodik G[ogolák]-ban, azért hát föl kellene szólítani, hogy dolgozzon a Magyar Csillagba, hadd derüljön ki róla ott, hogy milyen rossz író stb. A szót ekkor Keresztúry Dezső

1

7 vette kezébe és tette szájába. Majd olyan hangos legény, mint Cs. Szabó, hangos és erőszakos. Ő is a sajtó kritizálását sürgette, és szörnyűködve beszélt kollegáiról (ő a P.[ester] Lloyd színházi kritikusa és irodalmi, meg tárcarovatának vezetője), akik olyan értetleneknek mutatkoztak a nagy Pirandello

1

8 megítélésében. Mondhatom, nagyon idegenül éreztem magamat a társaságban. Ott most csupa egy generációbeli van együtt és igen összetartanak. De valami ideát nem hallottam vitatkozásuk folyamán. Gogoláknak valójában igaza van, amikor epigoninak minősíti az egész nemzedéküket. Halász Gábor

1

9 olyasmit hangoztatott, hogy az új folyóiratnak szűkre kell nyitni a kapuját, mert nem kívánatos, hogy - ez volt szavainak az értelme más generációbeli jövevényeket bocsássanak be rajta. Ilyet mondani a Nyugat nevében, amelynek az volt az elve és létének a dicsősége, hogy minden tehetségnek megnyitotta a kapuját! Igen elkedvetlenedve mentem haza, és azt hiszem, nem egyhamar megyek el újra közéjük. Schöpflin és Gellért szemlátomást átengedte a gyeplőt a fiatalabbak hangosainak. Illyés meg bevallja, hogy a szerkesztéshez nem érez különösebb kedvet, nem is van igazi elképzelése arról, hogy milyen legyen az új folyóirat. Úgy látom, hogy nem is alkalmas irodalmi folyóirat szerkesztésére. Nem elég hozzá sem a műveltsége, sem a tájékozottsága, sem az ízlése, sem az ítélete. Legutóbbi kártyájának

2

0 megint volt egy mondata, amelynek legfontosabb szavát nem sikerült kibetűznöm s azért az egész mondatot nem értettem meg. Azt írja: „A csoda..,,ról mindketten nagyon szeretnénk már szedni." Amilyen ármányos és kötekedő ember, nem lehetetlen, hogy még mindig kételkedik a budai gesztenyefa létezésében. Most hát újra megnéztem és újra megállapítottam, hogy egész Várkonyban nem láttam az idén olyan dús termésű gesztenyefát. Nem csak tele van szúrós burkú gyümölccsel, de a gyümölcs mind nagyra fejlett. A helyét is pontosan leírom, ha mint szeretném, Debrecenbe menet megállana a Duna partján. Tehát: Virányos-köz, annak is a jobboldali utolsó telkén, amely nagy gyümölcsös kert. Fenyőnek is megmutattam a fát, ő tanúskodhatik róla, hogy jól láttam. A német sorokra pedig nem sikerült rátalálnunk. Fenyő is hasztalan kereste Goethében, én pedig egy német idézet-gyűjteményben. De visszatérek Debrecenhez.

2

2 Mikor szándékoznak útra kelni? A nyár már elszaladt, s bár a nap még süt, foga van az időnek. Azért kérdem megint, mert örülnék, ha egy szóra megállnának itt. A Senorának hálásan köszönöm levelét. Neki legközelebb külön írok. Addig is tanti abbracci a Voi ed i miei rispetti alla Signora Suo Arturo 164