Fülep Lajos levelezése IV.

Levelek

BML, XI. 9. A Kner nyomda ir. C/30. 229-230. Megj.: Fülep-Kner lev. 172. p. Kézírás. Gyomára írt levél. 1 Ld. 1388. sz. 2 FL az eredetileg a Babits Mihály Emlékkönyvbe szánt tanulmány kiadására utal. Ld. 1378/2. 3 Ld. 1296/1. 4 Ld. 1388/8. 5 Csekey István (1889-1963) jogász, 1923-tól tartui, 1931-1940 és 1945-1946 között szegedi, 1940-1945 között kolozsvári, 1946-1951 között pécsi egyetemi tanár. Nagyapja, Csekey István (1824-1909) zengővárkonyi ref. lelkész, 1855-1901 között a Tolnai Egyházmegye esperese volt. 1390. FÜST MILÁN - FÜLEP LAJOSNAK Bp. 1941. IX. 11. Kedves Fülep Lajos, nem tagadom le a könnyemet, amelyet levele

1 csalt ki. Hogy is van ez velem? Mióta rohamosan öregszem, olyan könnyen megy-e sírás, vagy a szívem van úgy megkínozva? Egyszóval: meghatva köszönöm e távoli baráti hangot, — Istenemre, ha nem röstellném a gesztus ünnepélyességét, fölemelném poharamat s lehúnyva szemem próbálnám még egyszer elképzelni Önt. Csakugyan, mint mikor egy kis tüz ég a hegyen valahol s a remete azt gondolja magában: aha, ott is van egy s ezt most nekem gyújtja -sa szíve megtelik meleggel. De hogy a kérdéseire is válaszoljak: a Nyugat nem közölt bírálatot az Aminérői,

2 a Nyugat nem fogadta el tíz év előtt írt Henrik királyomat,

3 nem hogy könyvalakban kiadta volna, - a Nyugat egyáltalán még egyetlen könyvemet sem adta ki, (a verskötetemet, az utolsót

4 a magam pénzén jelentettem meg, csak az ő cégérük van rajta), - a Nyugat nem adta ki még egy másik drámámat sem, amelyet még nem volt pénzem kiadni... és így tovább. Panaszkodjam, utálkozzam, gyűlölködjem? Úgyis morgós embernek tartanak, aki ide s tova jobban szereti már a haragját, mint a szeretetét. Aki Henrikemet bírálta

5 a Nyugatban, e számomra ismeretlen fiatalember számára két köszönőlevelet fogalmaztam meg magamban, az egyik ez: „Köszönöm Uram, hogy megtalálta az egyetlen módot, amellyel Babitson és kegyeltjein kívül, valakiről a Nyugatban írni lehet." — Sa másik: „Uram, ki kell javítanom cikkének egy hibáját. Elfelejtette megemlíteni, hogy voltakép Török Sophie

6 a legnagyobb magyar drámaíró. Igaz, még nem írt drámát, de ha írna! ezt ne feledjük el, ha ima!" Látja, ilyen mérges ember vagyok én. Hát megkínoztak no, mindenfelé, de mindegy. Az élet lejárt s a végén mindegy is, hogy hogy töltötte el az ember. Én csak két emberről tudok, aki azt mondta az utolsó pillanatában, hogy „szép volt!" Az egyik Korányi Frigyes,

7 az idősebb, a másik egy német, az „Igé" vegyigyár egy elég állati vezérigazgatója. Minden ment náluk, mint 151