Fülep Lajos levelezése IV.

Levelek

vonásban. Bp. 1923. „Fülep Lajosnak, régi híve: Füst Milán Bpest, 1941, szeptember 4." ­Füst Milán válogatott versei. Bp. 1941. „Fülep Lajosnak, szeretettel: Füst Milán, Budapest, 1941., szeptember 4." dedikációval. 3 Az idézet Goethe: Wilhelm Meisters Wanderjahre c. műve előtt olvasható, Ottilien von Goe­the c. vers 3—4 sora. Az idézet pontos szövege: [Ehe wir nun weiterschreiten / Halte still und sieh Dich um/] Denn geschwätzig sind die Zeiten, / und sie sind auch wieder stumm." ­Magyarul: „mert a korok hol fecsegnek, hol pedig megint némák." 1387. FÜLEP LAJOS - GILICZE SÁNDORNAK Z[engő]Várkony, 1941. IX. 9. Kedves Sándor! Örülök, hogy ezúttal rossz prófétának bizonyultam, s nem gorombasággal feleltél, 1 hanem, mint írod, „szeretettel kérsz". Én is hasonlóval válaszolok. Mivel azonban én nagyon érzékeny vagyok, - hát ezt tudjuk! mondod Te most tri­umfálva, pedig nem úgy értem, mert úgy nem vagyok érzékeny, még ha az lettem vol­na, akkor is elszoktatott volna tőle az élet, - érzékeny és kényes lelkiismeretű vagyok, aki nem bírom el magamon az igazságtalanságnak még a látszatát se; s mivel az iga­zságot és igazságosságot mindennél jobban szeretem, kénytelen vagyok jóindulatú le­veledben mégis nekem imputáltakat pontról-pontra helyre igazítani, mert annyira téve­sek, hogy ha a szövegből egyébként nem látnám, azt hinném, a nekem szánt levelet összecserélted más valakiéval. 1./ Hogy tények alapján panaszkodtam-e, döntsd el magad. VIII. 12.-i levelemben 2 kértelek, írjál pár megnyugtató sort az alispánnak, 3 minek alapján talán majd kiadhatja a pénzt. 4 (Mert a rendelet szerint nem szabad neki, csak a telekkönyv hivatalos igazo­lása után.) Ugyanakkor megírtam neki, hogy Tőled ilyen nyilatkozatot fog kapni. Két héttel utóbb feleségem Pécsre ment, s mivel éppen az alispánékhoz is készült, meg­bíztam, kérdezze meg, megkapta-e Tőled az előre bejelentett írást. Azt felelte rá, hogy nem. Lehetett-e ezt nem ténynek tekintenem? Borzasztóan restelkedtem, mert előre beharangoztam az alispánnál, hogy Te írsz majd neki -se szerint meg voltam hazud­tolva. Remélem, nem teszed fel rólam, hogy 4.-i leveled 5 ide vonatkozó állításában kételkedem, de azt is megértheted, hogy akkor mindent gondolhattam, csak azt nem, hogy írtál neki. Hogy aztán 493. sz. iratod 6 hova tévedt el, nem tudhatom. De ha ne­kem akkortájban egy sort írtál volna (közben jött Tőled hiv.[atalos] levél arról, hogy a kért írást elküldted, nem lett volna ez az egész galiba, s nekem sok szenvedést meg­spóroltál volna. Tudom én jól, hogy az esperestől nem várhatok értesítést kéréseim mimódon történt teljesítéséről, de a megértő és megérző barát megtehette volna ilyen kivételes esetben, melyről megírtam, mennyi gondot okoz, hogy egy megnyugtató szót ír róla, különösen, mikor alkalma is van hozzá. 2./ Nem tudom, mi az a „minden késedelmes ügy", amelyért „egy idő óta" Téged „korhollak". Nem néztem végig az iktató könyvet esperességed óta, hogy össze tud­jam hasonlítani, mi volt régebben s mi újabban, de pontosan átvizsgáltam 1939. I. óta, 146

Next

/
Thumbnails
Contents