Fülep Lajos levelezése IV.

Levelek

1348. KNER IMRE - FÜLEP LAJOSNAK Gyoma, 1940. VIII. 28. Kedves Barátom! Már régen nem adtam életjelt,

1 de ez nem jelenti azt, hogy nem gondoltam Önre. Az utóbbi hónapokat két munka szépítette meg számomra, amelyek során sokszor gondoltam arra, hogy ezeket majd egyszer meg fogom Önnek is küldeni. Van egy unokaöcsém,

2 aki most második éve katona. Fiatal apa, 26 éves, van egy 8 hónapos kisfia, s a levegőben lóg, mert kérdéses, hogy ha leszerel, visszakaphatja-e az ismert okok miatt az állását. Az én tanítványom, nagyon közel áll hozzám. 1938-ban egyszer, amikor az első nagy ijedtség szakadt ránk, zsidókra, egy társaságban Gutenbergről beszélgettünk és nyomdabetűkről vele. Odajön valaki egyszer s azt mondja: hogy lehet ilyenkor ilyesmivel foglalkozni. Mire öcsém ezt felelte: ilyenkor csak örökérvényű dolgokkal lehet foglalkozni. Tavaly nyáron egyszer Kodály Zoltánnal

3 tölthettem egy estét. Ő beszélt rá arra, hogy kiadjam M.[isz] Tótfalusi Kis Miklós Mentségét.

4 így kezdtem ezzel foglalkozni, megszereztem Fitzéktől

5 a könyv fotókópiáit s meg is oldottam. Ha elolvassa a hozzá írt kis cikkecskémet,

6 meglátja, milyen aprólékos, nehéz dologról van szó. Nem tudom, ismeri-e a szöveget, mert az eddig csak a Gyalui féle kiadásban volt hozzáférhető,

7 de azt hiszem, éppen ma nagyon időszerű olvasmány. A másik könyv Szentkuty Pál könyve a régi magyar nyomdai mintakönyvekről.

8 Mikor a könyv ideája megszületett, nem is hittem, hogy ennyit fel lehet kutatni. Igaz, hogy egyik, az Oderlitzky féle,

9 éppen az én tulajdonomban van. Van amellett két másik ritka mintakönyv is, a Trattner 1769-es kiadása

1

0 és az Egyetemi Nyomda 1824ese," amelyek csak kevés példányban ismeretesek. Sokat foglalkoztam ezzel a könyvvel a tipografizáláson kívül is, mert Drescher barátom

1

2 módot adott arra, hogy egyes részletproblémákhoz hozzászólhassak. Hiszem, hogy a könyv tipográfiái megoldása is megfelel az Ön ízlésének. Ez a két könyv az én csendes ünnepem a Gutenberg-jubileum alkalmából

1

3 s szeretném ebben az ünnepben Önt is részeltetni. Közlöm egyben, hogy július 11. óta szolgálok, úgynevezett különleges munkásszázadban. Egyelőre helyben s így esténként egy-két órát dolgozhatom itthon. Hogy ez a szolgálat meddig tart, nem tudhatom. Erről nem is akarok bővebben írni. Nem lehet tudni, mit hoz a jövő, s így egyelőre örülnöm kell annak, amit a nehézségek dacára el lehetett végeznem. Készül közben nagy nyomtatványkatalógusom

1

4 is, amelynek olyan roppant nagy jelentősége volt 1938-ban a visszacsatolt területek szempontjából és remélem, hogy ugyanakkora szolgálatot tehetek vele nemsokára Kelet felé is.

1

5 Kérem, írjon pár sort, nagy örömet szerez vele s vagyok, minden jót kívánva, az Ön régi híve és szolgája [Kner Imre] 108