Fülep Lajos levelezése III.

Levelek

néha elszomorít. Ha verseimben kételkedem, sokszor bátorít az, hogy maga szerette őket.

7 — De vajon ma mit szól majd hozzájuk: pont olyanok, mint voltak. Az a rétegem, melyből verset írok vagy festek: az nem tud megváltozni. — Ezért mind kevesebbet írok. — Festőileg pont ugyanígy áll a dolog — de ez egy burkoltabb művészet s az ember jobban becsaphatja önmagát vele. Szeretnék valami olyat írni, amibe „belefér ez a diskrepancia köztem és az új világ közt", de sohase tudtam magamnak tetsző prózát írni. — Szegény jó anyám halála

8 óriás űrt hagyott bennem, ő volt az eleven múlt és a kételytelen szeretet. Ezt a biztonságot még a legszebb szerelem sem adhatja. — A múltból Körtvélyes maradt meg. A ház, a kert, a falu oly lassan másulnak csak — a táj oly szép és örök — hogy itt valahogy nem érzi az ember a világ forgását. — Materiális oldalról nézve: persze sokkal kisebb lett a birtok — de anyagi gondom pár rossz esztendő múltán — most ismét abszolúte nincsen. Kari nagyon jól rendezte a zagyva anyagi ügyeket: és úgy gondoskodik rólam mint egy bölcs apa. Persze arra, hogy valami irodalmi vagy művészi célt szolgálhassak (pedig milyen szép lenne egy újság) nem telik.

9 Csak éppen a mai szűk világhoz képest igen csendesen és kényelmesen élhetek. S annyira megvénültem mégis már: hogy tudjam, ez sokat jelent. Viszont egy veszedelem is: ismét megszokni a kényelmet a gondtalanságot. Wient nem szerettem, idegen maradtam ott, és vágytam haza. Sohse tanultam meg németül — viszont elfeledtem a magyar szót — ez nagyon zavar, ha írok. Megőszültem, sajna meg is híztam, rossz járó lettem, s nincs már meg 100%-os magabízó egészségem. — Pedig de jó volt, amíg csak eszköz volt a test! Könnyebb volt a lélekben hinni! Kedves régi barátom, — ne nevessen ki ezért a kis „résumé kísérletért" — s adjon rá alkalmat hogy szóbelileg folytassuk. Addig is ujon Magáról! Nem jön Pestre. Tavasz felé Isten segedelmével felkeresem. De addig is lássuk Pesten! Szeretettel régi Málija. Hely és év a tartalom alapján: Körtvélyesen volt Lesznai Anna családi birtoka, 1931-ben tért haza bécsi emigrációjából. A levélben egy hazatérése utáni pesti tartózkodást követő, falun töltött karácsonyról van szó. Kézírás. Lesznai Anna ld. 810/5. 1 HruSov - Körtvélyes szlovák neve. (Lesznai Anna Zemplén megyei családi birtoka.) 2 Kari - Garai Károly (1903-194?) Lesznai első házasságából született fia. 3 Gyurkó - Jászi György (szül. 1915.) Lesznai második, Jászi Oszkárral kötött házasságából származó idősebbik fia, utóbb közgazdász. 4 Jászi Oszkár (1875-1957) polgári radikális politikus, publicista, Lesznai Anna második féije. 1926ban az USA-ba emigrált, ahol szociológia professzor lett. 5 Andor - Jászi András (szül. 1917.) Lesznai Anna harmadik fia, utóbb germanista. 6 Gergőc - Gergely Tibor (1900-1978) festő, grafikus, Lesznai Anna harmadik félje. 1939-ben mindketten az USA-ba telepedtek át. FL a Vasárnapi Körből ismerte Gergelyt, ahol egyike volt a hallgatóként jelenlévő ifjaknak. 7 FL két recenziót írt Lesznai Anna költészetéről. Lesznai Anna: Édenkert. = Esztendő, 1919.1. sz. 138-142. p. és Lesznai Anna lírája. = Nyugat, 1923. IX. 12.17-18. sz. 282-290. p. 91