Fülep Lajos levelezése III.

Levelek

Ernst-cég körül érdekei vannak,

5 vagy kik irigykedve néznek a Társaság tekintélyes tagjaira, bármennyire és bármily nyíltan lenézi is L[ázár]-t különben, nyomban mögéje csoportosulna, amint megtámadottnak látná. Majovszky ezért azt indítványozza, hogy a cikk megjelenését halasszuk el nyárára.

6 Azért olyan későre, mert ebben az évben már csak hatszor jelenik meg a M.[agyar] Művészet és nagy anyag váija közlését. Ő egyáltalán nem fél L[ázár]-tól, de az a felfogása, hogy dátumkérdés miatt kár lenne harcot felidézni, amelyből a folyóiratra nézve végzetes bonyodalmak is fejlődhetnének. N.[ota] b.jene] A M.[agyar] M.[űvészet] előfizetői nagyon megfogyatkoztak, ez tette szükségessé a redukciót. Lehető részletességgel számoltam be arról, amit Majovszkytól megtudtam. Sajnos, hogy így van, s hogy egy hiúságában megbántott ember indulata ekkora hatalom. A Signorával, mint tudja, találkoztam. Elutazása előtt telefonon is fölhívott. Olyan viruló színben van, mintha betegség nem is gyötörné. Jó reménység az operációra nézve.

7 Könnyebben kiállja így és hamarabb túllesz következésein. De maga, kedves Lodovico! Hallom, hogy megint fisztulás foga van. De hát szabad azt tűrni azok után, amiket tapasztalt? Ne volna a pécsi klinikán orvos-ismerőse, aki Isten nevében megszabadítaná magát, a kollegát, bajokozójától? Szabad ebbe belenyugodni? Az anyagi gond százszoros, ha betegen áll véle szemben az ember. Az egészség már maga félsegítség ellene. Bizony jó lenne, ha a pennája végre megindulna. Aki távol él és még csak hírt sem ad magáról, könnyen feledésbe merül. A Baumgarten-díj

8 körül is könnyebb lett volna az esete, ha azok, akik szószólói lehettek, újabb írásaira hivatkozhattak volna. Mert akármilyen igazságtalan és gyermekes felfogás az, hogy valaki, ki mögött egy élet munkája van, újabb munkákkal szolgálja meg lehetőleg nyomban azt, amit az alapítvány szelleme szerint múltjának elismerése fejében jár, ennek a felfogásnak nagy a szerepe a díjak szétosztásában. Káplár Miklós még mindig Pesten van. Tegnapelőtt találkoztam vele az utcán egy kalapmegemelésnyire. Olyan mint egy jól táplált, súlyos és zordon plébános, fekete kabátjában és fekete bozontos szemöldökével. Furcsa ellentét, hogy mikor megszólal, a beszéde, a hangja csaknem nyávogásszerűen alázatos. Tapasztalataim szerint az olyan túlságos szerénység és alázatosság nem szokott őszinte lenni.

9 Hogy eladni nem tudott, nem lepett meg. Senki sem tud eladni. Isten áldja meg, kedves Barátom. Ne tűije magán a gaz betegséget. Egyelőre minden egyéb mellékes ahhoz képest. Szeretettel öleli Ser Arturo MTAK Kézirattár Ms 4586/74. Kézírás. Zengővárkonyba írt levél. 1 Ld. 838/7-8. 2 Ybl Ervin: Izsó Miklós. = Magyar Művészet, 1931. 8. sz. 470-474. p. 3 Ld. 792/2. 88