Fülep Lajos levelezése III.

Levelek

805. FÜLEP LAJOS - RAVASZ LÁSZLÓNAK Zengővárkony, 1931. V. 16. u. p. Pécsvárad Főtiszteletű Püspök Úr! Ez úton kérem szíves elnézését, amért 12-i Pesten létemet

1 nem tudtam arra fölhasználni, hogy tiszteletemet tegyem és személyesen is megköszönjem értem való sok fáradozását. Talán mondanom se kellene, hogy e mulasztás nem figyelmetlenségből vagy tiszteletlenségből történt, ami az én részemről sokkal rosszabbat is, hálátlanságot jelentene. Főtiszteletűséged bizonyára gondolja, hogy más okának kellett lennie. S ez az ok valóban egészen rendkívüli is volt, az a 12-e nagy nap volt számomra. Kornélia leányom,

2 akit nem láttam 14 év óta — akkor 2 éves volt — , valahogyan megtudva, hogy 12-én Pesten leszek, írt nekem előzőleg, hogy találkozni szeretne velem. Ez a találkozás 12-én d. u. megtörtént s hogy mit jelentett rám nézve, elmondani meg se próbálom. Egyéb körülményei mellett megrendítővé tette azt a találkozást az, hogy 4 évvel ezelőtt a lehető legsúlyosabb operációt végezték el rajta — fogósszülésből maradt agyrendellenesség miatt trepanálta Németországban az a professzor, aki az effajta műtétnek ma a legnagyobb kapacitása a világon — , még tavaly is egész évet szanatóriumban kellett töltenie, szellemi fejlődésében szegényke évekkel visszamaradt és bizonyára hosszú időre lesz még szüksége, amíg, Isten segítségével teljesen meggyógyul.

3 Arcra, alakra gyönyörű leány és csodálatosan finom lélek, csupa lélek — sohasem láttam még így a mens és az anima dualizmusát. Olyan dolgokat mondott nekem, amiknek a lehetőségét sose képzeltem volna el — hogy mindig rám gondol, s mennyire szeret, holott igazában nem is ismerhet, nem is emlékezhet rám. Főtiszteletűséged bizonyára át tudja érezni 12-i lelkiállapotomat (én még szószerint emlékszem arra az alkonyati beszélgetésre a kolozsvári Theologia udvarán '18-ban, mikor Főtiszteletűséged családjában az a tragikus eset történt);

4 máig se értem azonban, hogy tudtam akkor este közönség elé állni és beszélni! Talán csak úgy, hogy trance-ban voltam és automatikusan cselekedtem. Leányomtól elbúcsúzva a Ráday utcába mentem azzal a szándékkal, hogy az előadást megelőző időt még fölhasználom a Főtiszteletűségednél való tisztelet tételre — alig léptem azonban be a kapun, rám csapott valami sajtórém s karmaiból lehetetlen volt szabadulnom. Azzal vigasztaltam magam, hogy majd előadás után együtt lehetek Főtiszteletűségeddel — ez a reményem azonban füstbe ment a Bethlen-estély miatt.

5 Másnap reggel pedig 1/2 9-kor már indulnom kellett vissza. Egyúttal közlöm a habilitációs ügy mostani állását is:

6 a v.[allás és] k.[özoktatási] m.[inisztériumi] államtitkár, hogy a pécsi ellenzőknek eleget tegyen, maga is átírt a pesti egyetemre és külügybe rólam információt kérendő, noha már mindkét hely hivatalos nyilatkozata csatolva volt az iratokhoz; hogy az egyetem válaszolt-e már, nem tudom, a Külügy válasza (az előzővel azonos) kb. 2 hete elment a Vfallás és] K[özoktatási] M[inisztérium]hoz. [Halasy-] Nagy Józsefnek az államtitkár megígérte, hogy ha ezek a válaszok megérkeznek, befejezi az ügyet. Úgy lesz-e, ők tudják — 45