Fülep Lajos levelezése III.

Levelek

Kézírás postai levelezőlapon. Címzés: Nagytiszteletű Szakács Imre ref. esperes úrnak Mórágy Tolna megye. Feladó: Dr Fülep Lajos Zengővárkony Pécsvárad Szakács Imre (1871-1932) mórágyi ref. lelkész, 1929-től a Tolnai Egyházmegye esperese, mint ilyen FL közvetlen egyházi feljebbvalója volt. 1 Nagypall - kisközség Baranya megye pécsváradi járásában, Zengővárkonytól 3-4 kilométerre. Zengővárkonnyal, Pécsváraddal és Hidassal együtt a Tolnai Egyházmegyéhez tartozott. 801. FÜLEP LAJOS - KNER IMRÉNEK Zengővárkony, 1931. IV. 24. Kedves Uram, nagy késéssel köszönöm meg kitűnő küldeményét s szíves sorait.

1 Gondoltam, majd akkor írok, ha a recenziók

2 megjelentek — mert hamarosan elkészítettem s beküldtem őket. Azonban — mint Ön is konstatálhatta azóta — nem jelentek meg. Azután meg a méregtől nem írtam mostanáig, kicsit csillapodnom kellett. Ilyesmi még nem történt velem. Persze, nem szegény Kollár

3 a hibás. Őbenne minden igyekezet megvolt, hogy a lap jó legyen, lejött hozzám ide, hogy velem megbeszélje, én apróra mindent megmondtam neki, mit hogyan csináljon — s az utolsó pillanatban kiveszik az egészet a kezéből. No de ezen nem kell csodálkozni, csak tudni kell, ki az, akinek a neve a lapon szerepel. Nem szoktam másra szorulni Kraftausdruckokért, de ennek az embernek a definiálását meg se próbálom.

4 Kollár K. [álmán] ugyan legutóbb azt írta, hogy a recenziók jönni fognak — , én azonban nem hiszem. Nem is illenek bele ennek a diarium (!) hülyeségnek intenciójába: nem tartalmi kivonatokat írtam, hanem nagyon meleghangú és elismerő sorokat, mert szerintem a lapot azzal a céllal kellett volna csinálni, hogy olvasóit könyvvásárlásra animálja. Azelőtt ilyesmi nem történt s nem is történhetett meg. Ezért kell messze tőlük a fák és hegyek között élni. Most már csak az az óhajom, hogy bár legalább Önt ne bosszantsa annyira a dolog, mint engem. Mert nálam a bosszúságot még a kellemetlen tudat is tetőzi, hogy nem tudtam ellenszolgáltatást adni a küldeményért. S most egyszerűen köszönjem meg és vége? Addig is, míg valahogy megszolgálhatom: köszönöm! Különösen örültem, hogy sorait olvashattam — bár azok is, mint közöttünk minden, csak miseriáról szólnak. Az egész magyar sors benne van szegény Pethes két utolsó szavában: nem érdemes!

5 Szívből üdvözli a régi barátsággal Fülep Lajos BML XI. 9. A Kner Nyomda ir. C/30. 34. Megj.: Fülep-Kner lev. 36. Kézírás. Gyomára írt levél. 40