Fülep Lajos levelezése III.

Levelek

jén, tehát csaknem 3 hónappal a kommün kitörése előtt, kaptam Rómába a hírt, ahol éppen propaganda-ügyben voltam, hogy kineveztetésem megjelent a napilapokban, hazaérve érdeklődtem, azt az információt kaptam, még nem történt meg, de „folyamatban van"; barátaimnak megmondtam, csak úgy fogadom el, ha teljesen az egyetemi autonómia szellemében történik; megnyugtattak, hogy éppen ezt készítik elő. Ugyanebben az időben nevezték ki Vass Józsefet

5 is. Közben a fölfordulás egyre nőtt, az egyetemre kormánybiztost tettek, Jászit,

6 aki maga nem csinált semmit, de mivel nélküle az egyetem mit se tehetett, az egyetemet is teljesen megakadályozta cselekvésében. Közben kiütött a kommün. Az egyetemre már nem is gondoltam. Vagy el kellett volna mennem a közokt.[atásügyi] népbiztosságra s azt mondanom, ha kineveztetésem még mindig „folyamatban van", hagyják abba? Aki emlékszik még azokra az időkre, tudja, hogy ez még gondolatnak is képtelenség. De meg különben se tudtam, hogy a dolog még mindig „folyamatban van". Májusban aztán egyszerre csak megkaptam a kinevezésem Lukács György aláírásával,

7 akihez két évtizedes barátság fűzött, még abban az időben, amikor híre se volt kommunizmusnak s amikor bárkiről inkább föl lehetett tételezni, hogy valaha kommunista lesz, mint Lukácsról (a Hitelbank igazgatójának

8 fia, németül sose írta a nevét „von" nélkül, rettenetesen lenézett mindent, ami politika stb. s csak filozófiai — főleg metafizikai és etikai téren dolgozott.) A kommün alatt Lukáccsal, aki nyakig benne volt a dologban, nem érintkeztem, de a bolsevizmusról való fölfogásomat ismerte, mert voltak, akik megmondták neki. Úgy látszik, ő ezzel nem törődött; különben is olyan szakra neveztek ki, aminek semmi köze se volt a kommunizmushoz. A kinevezést közöltem Petri püspökkel,

9 Praznovszkyval

1

0 s a külügyben más kollegáimmal. Egybehangzóan mind azt mondták, el muszáj fogadnom. Talán 3 előadást tartottam, Dantéval kapcsolatban assisi Sz[en]t Ferencről, olasz nyelven, 6—8 hallgató előtt (úgy emlékszem, leginkább fiumeiek voltak, más aligha tudott volna úgy olaszul). Egy.[etemi] tanári fizetést nem vettem föl, júniusban elmentem nyaralni s csak pár nappal a kommün bukása után tértem vissza Pestre. A külügyben úgy igazoltak, hogy még csak meg se kérdeztek; II. leik. [ész] képesítő vizsgám előtt, 1920. szept.[ember]-ben mindenről be kellett számolnom, ott is rendben volt.

1

1 A külügyminisztérium még ez után küldött ki fontos és bizalmas kiküldetésbe, a legmesszebb menő meghatalmazással, hogy hogyan feleltem meg neki, hivatalos iratok tanúsítják.

1

2 Minderről még sok részletet mondhatnék, de attól tartok, már így is túlságosan igénybe vettem Főtiszteletűséged türelmét és idejét. Hiszen kétségtelen, ha nem volnék református s hozzá még pap, azok az urak épp oly buzgón sürgetnék a megerősítést, mint ahogy hátráltatni igyekeztek. A miniszternél

1

3 az intervenció

1

4 idejét és alkalmát méltóztassék bölcs belátása szerint megválasztani, részemről mindössze azon szerény nézetem bátorkodom előterjeszteni, hogy minél előbb megtörténik, annál kevesebb módja van az ellenzőknek befolyásuk érvényesítésére. Mert hogy mozogni fogok, azt Tolnai dékán már előzőleg megírta. Lehetetlennek tartom azonban, hogy Főtiszteletűséged közbelépése — különösen ha idejekorán történik — ne essen nagyobb súllyal a latba, mint 37