Fülep Lajos levelezése III.
Levelek
A levélen Ravasz írásával: Klebelsberggel beszélni. Feljegyezni. Elint.[ézve.] (Dunamell. Ref. Ek. Lt. A 1/c. Elnöki ir. 217-1931. II. 6.) E levéllel csaknem egyidejűleg Bozóky Géza rektor is írt Ravasz püspöknek: 591/1930/31. Méltóságos Uram! Dr. Fülep Lajos református lelkész egyetemi magántanárrá képesítése iránt folyamodott egyetemünk bölcsészettudományi karához. Az iratokból megállapítható, hogy dr. Fülep Lajost 1919. májusában a kommunista kormány a Pázmány Péter tudományegyetemen az olasz nyelv és irodalom tanárává nevezte ki. Állásának elfoglalása után Dantéval kapcsolatban Assisi Szent Ferenczről tartott 2-3 előadást, mintegy 6-8 hallgató előtt. Tisztelettel kérem Méltóságodat kegyeskedjék velem bizalmasan közölni, hogy az elkapcsolt Kolozsvárról a trianoni Magyarországba történt átjövetele óta és az azt megelőző szomorú időkből dr. Fülep Lajos hazafias magatartását milyennek ismeri. Minthogy a szó alatti magántanári képesítési ügyet a f.jolyó] havi rendes tanácsülésünkön tárgyaljuk le, tisztelettel kérem Méltóságodat arra is, hogy - amennyiben csak lehetséges - szíves válaszát e hó 21-ig méltóztassék hozzám eljuttatni. Fogadja Méltóságod kiváló tiszteletem őszinte nyilvánítását Pécs, 1931. évi február hó 5. Dr. Bozóky Géza rektor Ravasz püspök a következőket válaszolta: Bizalmas 310-1931. szám Méltóságos Rector Úr! Folyó év februarius hó 5-én kelt 591-1930/31. számú nagybecsű levelében kérdést méltóztatott hozzám intézni, hogy dr. Fülep Lajos hazafias magatartását Budapestre való feljövetelem óta és az azelőtti időktől milyennek ismerem? Dr. Fülep Lajos úrral a világháború utolsó éveiben ismerkedtem meg, midőn Olaszországból hazajött és belső átalakulásáról bizonyságot téve, a budapesti theológia akadémia hallgatói közé iratkozott be, hogy, saját szavai szerint: a legtisztább és legnemesebb emberi életre, a református lelkipásztorságra készüljön. Ez időben a református egyház azon részének volt megbecsült munkása, amely mindenek felett lelki ébredést, személyes hitéletet és a keresztyén életeszmény szigorú követését hirdette. Miután magam is ennek az irányzatnak voltam egyik követője: dr. Fülep Lajossal való ismeretségem nem vált futó találkozássá, hanem munka- és programközösséggé fejlődött. Ez volt az oka annak, hogy őt a theológia akadémia elvégzése után, mint az erdélyi egyházkerület püspökhelyettese Szovátára segítettem segédlelkésznek, ahol 1918 őszéig szolgált kifogástalanul. 1918 őszén, a forradalom kitörése táján feljött Budapestre s én elveszítettem őt szemeim elől. Minket pedig elborított a reánk szakadt román impérium. Csak Budapestre való feljövetelem után találkoztam vele, már mint dunamelléki püspök. Köztudomású volt róla, hogy a forradalom alatti magatartását megvizsgálta és igazolta a ránézve egyedül illetékes hatóság: az, amelyik tőle a lelkészi vizsgálatot bevette és őt a rendes lelkészi szolgálatra képesítette. Személyes tapasztalatom és hivatali elöljáróinak bizonysága szerint lelkészi szolgálatát híven, lelkiismeretesen végezte, egyéni és családi élete feddhetetlen volt, hazafias magatartását senki kifogás tárgyává nem tette, mert senkinek sem volt oka kételkedni benne. A múlt év folyamán ő kérte, hogy ezzel a kérdéssel az egyházkerület elnöksége foglalkozzék. E kérésre az elnökség olyan illusztris férfiakból, akik őt lehetőleg személy szerint is ismerték, egy jury-t hívott össze, amelynek határozata neki írásban kiadatott s Méltóságod előtt bizonyára ismeretes. Mindezek alapján meggyőződésem változatlanul az, hogy dr. Fülep Lajos úr hazafias magatartása ellen kifogást emelni nem lehet. Örömem telnék benne, ha ezzel a nyilatkozattal az ő magántanári habilitációját előmozdíthatnám. Fogadja Méltóságod kiváló tiszteletem őszinte nyilvánítását Budapest, 1931. február hó 13. [Ravasz László] püspök 28