Fülep Lajos levelezése III.

Levelek

tigen Schaffen mit uns wieder. — Gerne würde ich Ihnen von diesen beglückenden, unbeschreiblichen Dingen erzählen; vielleicht gibt es doch einmal ein Wiedersehen! — Ich lebte bis vor 2 Jahren ganz in Starnberg,

9 wo ich noch ein kl. [eines] allerdings sehr verschuldetes Häuschen habe, jetzt bin ich nur noch im Sommer auf einige Zeit mit den Kindern dort, da ich selber nichts mehr habe. Vielleicht kommen Sie nach Bayern leichter einmal hin? Meine Kinder sind nun erwachsene Leute, ausser die jüngste, „Elga", die ist 11 Jahre alt und lebt momentan mit mir hier in Liebenberg. Fiametta, die jetzt 18 Jahre alt ist, arbeitet in Berlin in einer Buchbinderei, sie hatte vorher getanzt, auch öffentlich, es wurde aber zu anstrengend für sie, sie ist eine absolut klassische Schönheit, jeder dreht sich, auch der Kranke nach ihr um. Ich muss daran denken, als sie mit 1 1/2 Jahren einmal in Kinderzimmer in Florenz sass, und Sie sagten „eine kleine Venus". Ja, es hat sich erfüllt! Sven und Alf sind auch in Berlin. Alf studiert auf der technischen Hochschule, ist aber momentan in einer Radiofabrik, um sich was zu verdienen. Sven war lange ohne Verdienst, hat aber jetzt auch endlich Arbeit. Es sind beides famose, grosse, schöne Jungens geworden. Die 4 Kinder sind aber mein ganzes Glück! Und nun adieu, mein lieber alter Freund. Bitte, bitte schreiben auch Sie mir einen ausführlichen Brief, möchte so gerne vieles von Ihnen wissen. In Gedanken an schöne gemeinsame Stunden Ihre alte Lycki zu Eulenburg MTAK Kézirattár Ms 4586/168. Kézírás. Zengővárkonyba írt levél. Kedves öreg Fülepem! Úgy örültem, hogy hosszú, hosszú idő után Mary útján hallottam Magáról. Bizony, mivé tett mindnyájunkat az élet! Vagy mi tettük? Vagy kénytelenek voltunk úgy csinálni, valós okok hatására? Nem tudom, de mindenesetre mindnyájunkat meglehetős brutálisan elkapott; gyakran gondolom, egy életre sok ez, több inkamációra elosztva igazságosabb lenne. - Tulajdonképpen bizonyosra vettem, hogy Maga a személyiségével a közéletben fog nagy szerepet játszani, bár az ilyen élet csak ritkán áldásos. De Maga a falusi lelkész szép, nyugodt útját választotta, s ezen nem lett volna szabad hogy olyan sok izgalom érje. - De szép is volna, ha egyszer viszontlátnánk egymást, annyi meséinivalónk lenne. De hogyan? Maga bizonyosan nem jön a mi környékünkre, s a mi utunk is aligha visz Maga felé. Rettenetesen rossz a lelkiismeretem Mary iránt, aki a mellékelt levelet már júniusban megírta, s engem kért meg a feladására. Arra kérem most, kedves öreg barátom, ha megköszöni neki, írja meg, hogy a levél sokkal később került el a kezébe, s hogy ez nem a Maga, hanem az én hibám. Mary karácsonykor Berlinbe költözik, de hamarosan hosszabb időre visszajön ide. Mi is sok-sok éve nem találkoztunk, de most megint egészen egymásra találtunk. - Szeptember óta csakugyan elváltam, ami tulajdonképpen húsz év óta a leghőbb vágyam volt! Bizony, a házasság! Hogy lehet az, hogy így tönkretehet egy fiatal életet! De hát bizonyosan ez volt a sorsom s ezeknek a gyerekeknek meg kellett születniök. Hiszen ez volt ifjúkoromban az erős, ösztönszerű érzésem. Sose gondoltam arra, hogy ehhez az emberhez férjhezmenjek, senki-semmi nem volt, nem volt semmije, a jelleme sem volt soha rendben, de hát... Gyereket akartam tőle, mindenki más: grófok, hercegek, fejedelmek mellett, akiknek oldalán nagyszerű, gondtalan életet élhettem volna, megvolt az az erős érzésem, ami eldöntötte a dolgot: „ezektől nem lehetnek gyermekeim". A férjemnél, aki pedig a népből származott, csak azt éreztem: „muszáj, hogy gyermekeim legyenek tőle, de házasságban élni, azt nem". - Ezt egyszer el akartam mondani Magának, hogy megértse, mit miért tettem, kedves öreg Fülep. - Most már hosszabb idő óta szeretett régi otthonomban, Liebenbergben élek a családom körében. A szép régi kastély, anyám hazáját idéző északias csarnokával, az öreg park, magas bükk- és hársfasoraival, a pompás erdők tavakkal és fenyőligetekkel, mindaz, amihez annyira kötődöm, visszaadta nekem a békét. És még va23