Fülep Lajos levelezése III.

Levelek

igyekeztem megtartani mindenáron, de meggyőztek, hogy emiatt kellemetlenség lehet, kimerítheti az izgatás tényálladékát. Ez minden. Ismétlem, ezek a kihagyások, a Draskoviesot kivéve összesen 5—8 sor, semmit nem rontottak a cikken. Ez után engedd meg, hogy őszintén gratuláljak hozzá. Kitűnő, meggyőző és szívbemarkoló írásmű; ez nem csak az én véleményem. Már Gellért

5 és Babits is ezt közölték, lelkesen, mikor megtelefonálták, hogy várva-várt cikked megérkezett, nem kell aggódnom; ugyanis már táviratozni akartam. Az „ankét"

6 véleményem szerint igen szép lesz. Babits kezdi és te fejezed be. Mihály cikke is igen kitűnő (most jöttem meg a nyomdából, kéziratban olvastam) egyik legjobb írásműve. Veled hosszan foglalkozik.

7 Megemlíti, hogy zengővárkonyi pap vagy, faludban mindent megpróbáltál. Ezt azonban én kihagyattam, emlékezve szavaidra, hogy ilyesmiből kellemetlenséged lehet. Utána Schöpflin ír, a nyelvről és Pestről. Utána jön Braun Róbert okvetetlenkedő fecsegése, melyet azonban már a te cikked és Babitsé is kellő helyére tesz. Jegyzetben én már most akartam felelni az ő hülyeségére és érthetetlen szemtelenségére, de mikor a te cikkedet elolvastam, feleslegesnek éreztem, hogy már most válaszoljak. Utána Harsányi Gréte lirizál és a helyzet ismertetése után mond egy-két naivitást. Végül, úgy ahogy elképzeltem, jössz te a viharral. A cikkek címét meg kellett változtatni. Mindenki ugyanis azt a címet adta: Pusztule a magyarság? — A főcím most: Elfogy a magyarság? Még Babits cikkéé is ez. Sch.[öpflin]-é: A nyelv, a nép és a főváros; Brauné: Hivatalos statisztika; Harsányié: Egyke; a tiedének, engedelmeddel ezt proponáltam: Mit mond a szemtanú.

+ [ + A lap alján:] Tűnődtünk még ezeken: Mit mond a valóság? Milyen a valóság képe? A valóság; A Helyzet képe, stb. Gellért a fentit találta legjobbnak. Az előző cikkek olvasása után meglátod, hogy ez igen jó cím. Arra kérlek ismét, a Ny.[ugat] megjelenése után írj azonnal. Meg vagyok győződve, ennek a cikk-sorozatnak, főleg a tiednek és Babitsénak, igen nagy hatása lesz. De mit csináljunk most? A Ny.[ugat] újra kezdi előadás-sorozatát, ezen én szóbeli vitát és ismertetést is próbálok fölidézni, úgy hogy a következő számra írandó cikket ott felolvasom és igyekszem még egy pár hozzászólót keríteni.

8 Én nagyjából tudom már, mit fogok írni, de mit tanácsolsz te? Legjobb szeretném, ha te írnád meg ezt a cikket is, vagy az enyém után írnál még egyet, egy összefoglalót. Cikkedben írtad, hogy birtokodban megdöbbentő statisztikák vannak. Nem lehetne ezeket közölni akár az én, akár a te cikkedben? A Protestáns Szemlét meg fogom szerezni, de ez kicsit régi, az embereknek az új hírek jobban imponálnak. Nem írtad meg Kiss Géza címét.

9 Nem volnál szíves közölni az én címemet véle? Először azért, hogy ha Pestre jő, okvetlen keressen meg engem, másrészt, hogy már most azonnal, küldjön nekem adatokat; ezeket, mint friss dolgokat közölhetném a most írandó cikkben. Akármennyire pesszimista vagy is, nem lehetne most valami nagyobb dolgot kovácsolni ebből, — most míg a vas meleg? Valami országos ankétot? Egy röpiratot? Föliratot a kormányhoz, vagy a magyar társadalomhoz? A röpirat tetszik még legalkalmasabbnak. Ebben sokat le lehetne közölni az eddig megjelent cikkekből és 216