Fülep Lajos levelezése III.

Levelek

Eredetije magántulajdonban. Kézírás. Budapestre írt levél. 1 Ld. 934. sz. - Előzményét ld. 930. és 932. sz. 2 Ld. 930/2. 936. ILLYÉS GYULA - FÜLEP LAJOSNAK [Bp.] 1933. IX. 15. Kedves Lajos, ma reggel kaptam leveled

1 az irodába, rögtön válaszoltam rá, eddig már meg is kaphattad. Ma egész délután leveledet olvastam s szeretnék még valamit mondani. El vagyok keseredve most is, elsősorban azért, hogy épp téged bántottalak meg, akinek örömet akartam szerezni, akit oly igen nagyra becsülök. Az okokra, amiért megbántódtál könnyen találok mentséget. Nem ez a fontosabb, tudom, de tán ha ezekre felelek, a másikra, a fontosabbra is felelek, arra, hogy semmi okod a bántódásra. Azt akarom megírni, hogy a szándék tiszta volt. Állítom, hogy eszközeim is. A cikket

2 — mint írtam — előkészítőnek szántam. Pontos adataim nem voltak, de én nem is akartam adatokat közölni. Hangulatot akartam teremteni s ez, — bocsáss meg, úgy látom sikerült is. Előttem a fatális cikk, nézzük át együtt. Az első két oldalon, úgy látom, semmi baj. Sőt épp a második oldal az, ahol a soroknak csillogtatniok kellett volna irántad való érzelmeimet. Az van benne, hogy hozzád jövök orvosságért és okulásért. Vagyis az a bejelentés történik, hogy amit itt megtudok, tőled tudom. (Bár bocsáss meg, a kérdésről azelőtt is tudtam egyet-mást, ami a cikk vége felé ki is derül.) A 3. oldalon jön a Dunántúl. Itt egyenesen te beszélsz. Fölényeskedő professzorra ismersz? Én nem igen. Két keserű emberről van szó, — olvasd el mégegyszer. Attól félek, túlságosan érzékeny vagy, bár ezt is megértem, de gúny nincs itt sehol. A 4. oldal a magyar nyelvről szól. A második passzus valóban élcelődő, — de hisz mi is élcelődtünk! Nem akartam nagyképű lenni, azért írtam könnyedén. Az 5. oldalon semmi különös. A 6.-on az jelentetik be, hogy a te tanítványod lettem. Alább a nevezetes sielés, amit én lényegtelennek tartok azért, mert nem mi voltunk az elsők, akik megemlítették, hogy a nyelvet nem is az idegen szavak, hanem a kifejezések, a nyelv fantáziájának megromlása teheti tönkre. A 7. oldalon a „forradalmak", — ez is úgy, ahogy én írtam: közhely. Azért is hagytam abba, gondolva arra, — ahogy erre mindig gondoltam — hogy erről majd nálam képzettebb ember (esetleg épp te) fog beszélni. 8. oldal. Embarras de richesse, ezt valóban te használtad, de mi ez? Szabad ezen fennakadni? Azután a szerbek. Ezt cikkedben olvastam, tehát az elsőbbség, sőt a hivatkozás 207