Fülep Lajos levelezése III.

Levelek

929. KNER IMRE - FÜLEP LAJOSNAK Gyoma, 1933. VIII. 23. Kedves Barátom! Kedves soraira

1 csak ma válaszolhatok. Feleségem Édesanyja hunyt el s Pesten voltunk mindketten, csak tegnap érkeztem haza. Ne vegye rossz néven, hogy Önhöz fordultam

2 és hogy ezt nem tettem előbb, igazán nem is gondoltam arra, hogy az Ön révén könnyebben juthatnék valakihez. Igen nehéz dolog ez, mert nem akarnak vidékre jönni. Most örömmel tudathatom, hogy sikerült valakit találnunk, ezúttal nem leányt, hanem fiút.

3 Zsidó az illető, s ennek dacára már három ízben volt Wienben és Berlinben, mindig néhány hónapig ösztöndíjjal a kollégiumokban. — Magyar—németszakos, de franciául is tud, ami a kislány

4 számára fontos. Zenével igen behatóan foglalkozik és éveken keresztül dolgozott Kodállyal együtt. Már két ízben találkoztam vele, s most lejön 2—3 napra, hogy jobban megismerjük. Nagyon megfelelőnek látszik minden tekintetben s szívesen jön hozzánk. — Eddig egy budapesti kilátása miatt nem tudott végleg határozni s ezért kaptam a Dr Sós Margit féle ajánlat után, amely nem látszott amúgy sem megfelelőnek és csak a földrajzi helyzet miatt kértem az Ön információját. így tehát mást választottam s mégsem kell hogy Önnek rossz legyen a lelkiismerete. — Ne haragudjon rám túlságosan az észt sorozat miatt!

5 Nem akarok most vitát kezdeni, hiszen azt is nagyon tudom, hogy Önnek igaza van! De egyfelől elfelejtkezik: mi az irodalomra fizetünk rá, azért hoztunk sok-sok és igen nagy áldozatot, s valami egészen másból élünk! ! Márpedig itthon egyelőre nem én vagyok az úr, tartozom Apám

6 szempontjait respektálni és így nem tehetek ellene semmit, ha csak nem olyasmiről van szó, aminek vállalását éppen ővele szemben nem verantwortolhatom. Bővebben megmagyarázni ezt nincsen tér és idő sem. Majd egyszer talán megint személyesen. — Illyés Gyulával úgy áll a dolog, hogy egészen rendkívüli módon igénybe vagyok véve, de előjegyeztem magamnak s amikor elolvastam, írok majd neki és küldöm el a könyveimet.

7 Örülök, ha híveket toboroz nekem, de milyen kilátástalan ez a küzdelem, s milyen soká lehet ezzel a módszerrel közönségre szert tenni. Éppen Illyés Gyulával kapcsolatban volt egy esetem. Egy rokona nemrég Békéscsabán nagyon helyes kis lakást rendezett be magának, ahol úgyszólván minden gondosan össze volt hangolva, színben formában stbi. Látogatóban lévén náluk, benyúlok a szekrénybe és kiveszem I.[llyés] Gy.[ula] egy kötetét. Visszahőköltem valósággal, olyan rondán volt nyomva s amikor megbotránkozásomnak adtam efölött kifejezést, a fiatal asszonyka azt felelte: nem fontos el lehet olvasni! És amikor megmagyaráztam neki, hogy ez is van olyan fontos, mint az, hogy a szőnyeg színe vág-e a tapétával, akkor se akarta belátni, hogy nekem van igazam. Azt mondta, hogy a könyv, az más... Most roppantul el vagyok foglalva s megígérem, hogy majd rövidesen újra írok. Addig csak arra kérem, hogy írja meg, hogy van. [Kner Imre] 193