Fülep Lajos levelezése III.

Bevezetés

tételezve, hogy ezekben van a baj góca, a beavatkozások azonban nem hozták meg a gyógyulást. Állandó láz, fájdalom és lábdagadás kínozta. A pécsi orvosokon kívül egy bajai orvos-ismerőse is felkereste Zengővárkonyban, azt ígérve, hogy kikutatja a betegség eredetét. Az eredményről a levelek nem szólnak. Grauaug doktor pró­bálkozása is nyilvánvalóan sikertelen maradt. Utóbb kén-injekciókkal és fürdőkkel kezelték, s többszöri ideig-óráig tartó javulás, megkönnyebbülés és visszaesés után 1937 júniusában írta csak le, hogy jobban van és már dolgozni is tud. Közben olyan események zajlottak körülötte, amelyek révén országos visszhangot keltő mozgalom egyik irányító résztvevője lett. A Janus Pannonius Társaság alakuló gyűlésén találkozott Illyés Gyulával, akinek költészetét régóta figyelemmel kísérte és sokra becsülte. Még aznap éjjel magával vitte Zengővárkonyba, s a látogatás ered­ményeként a következő év nyarán Illyés és felesége két hetet töltött Zengővárkony­ban Fülepéknél. E látogatás beszélgetéseiből született Illyésnek a Nyugatban meg­jelent Pusztulás című cikke, amely felelevenítette és a figyelem középpontjába állí­totta a dunántúli magyarság körében pusztító egyke problémáját. Illyés cikke, majd a Nyugat ankétja, amelyben Fülep Lajos is megszólalt, a cikkekre érkezett reagálá­sok, a tennivalók megvitatása, politikusok és egyházi intézmények bevonása a moz­galomba levelek sokaságát eredményezte, nem kis részben éppen azért, mivel egyet­értettek ugyan abban, hogy a baj súlyos és cselekedni kell, a kérdés megragadásának módjában és a cselekvés mikéntjében azonban sok tekintetben eltért a véleményük. Az egyke-kérdés felvetődése nyomán került sor Bajcsy-Zsilinszky Endre és Kodolá­nyi János zengővárkonyi látogatására. Az ő országos napilapban közölt, nagy nyil­vánosságot jelentő cikkeik indulatokat kavartak a vegyes lakosságú Zengővárkony­ban s igen nehéz, sőt veszélyes helyzetbe hozták Fülepet, mivel a baj enyhítésére ter­vezett javaslatait pontatlanul és félreérthetően fogalmazták meg, s ezzel ellentétet szítottak a lelkész és a falu népe között, alig néhány évvel azután, hogy az 1929-es Kajdi-ügy keltette viharok elmúltával helyreállt a nyugalom Zengővárkonyban. Az egyke-kérdés körül megindult mozgalommal csaknem egyidőben kérte fel Né­meth László Fülepet a tervezett Válasz című folyóirat egyik szerkesztőjének. Bizo­nyosan annak volt ebben része elsősorban, hogy Fülep egy a magyarság sorskérdé­sével kapcsolatos mozgalomban a nyilvánosság elé lépett, de a felkérés közvetlen, személyes indítéka Fülepnek az a Németh Lászlónak ismeretlenül írt, rokonszenvét hangoztató levele volt, amelyet Babitsnak a Tanúról közölt Nyugat-beli szigorú bí­rálata megjelenésekor küldött neki. Németh nemzedéki folyóiratot tervezett, szer­kesztőtársul debreceni költőbarátját, Gulyás Pált és a kettejüknél mintegy másfél év­tizeddel idősebb Fülep Lajost hívta meg. Ezekben az években Fülep levelezőpartnerei között egyre nagyobb számban buk­kantak fel a fiatalabb nemzedék képviselői. Az egyke-kérdés kapcsán pécsi egyete­misták, pápai teológusok és más, a magyarság problémái és jövője iránt elkötele­zett ifjak keresik meg ifjúsági egyesületek nevében és képviseletében, kollektive és egyénenként; megkeresik leveleikkel pécsi hallgatói, Gerlőtei Jenő, Előd Géza, Ta­tay Sándor és Weöres Sándor, s mások is az ifjabb költőnemzedékből: a már említett Illyés Gyula és Vas István, a náluk idősebbek közül pedig Szabó Lőrinc. 18

Next

/
Thumbnails
Contents