Fülep Lajos levelezése II.

Levelek

2 A tahitótfalui lelkészi állásra, amely már több mint egy éve megürült (Kálvinista Szemle, 1920. IV 11.), a gyülekezet Pápay Istvánt hívta meg, de a döntést az egyházkerületi bíróság megsemmisítette. (Kálvinista Szemle, 1921. IV. 17.) A lap VII. 24-i számában (252.) VII. 12-i kelettel Takács József pályázatot hirdetett, a jelentkezéseket VIII. 8-ig Nagy Ferenc espereshez Alsódabasra kellett küldeni. A gyülekezet és Pápay István fellebezést nyújtott be a meghívás felfüggesztése miatt, de a választást érvénytelennek jelentették ki. Tildy Zoltánt választották meg lelkésznek, aki 1930-ig szolgált Tahitótfaluban. 3 Ld. 355/3. FL itt szó szerint idézi a törvénycikk utolsó bekezdését az 1906-os kiadásból. 371. FÜLEP LAJOS - RAVASZ LÁSZLÓNAK Medina (Tolna m.), 1921. VII. 26. Kedves Barátom, szívből gratulálok a gyönyörű eredményhez.

1 Ha kártyás ember volnék, azt mondanám, úgy drukkoltuk össze, nem annyira a szavazatokkal, mint inkább azzal, hogy „nyomtuk", mint a huszonegyet játszó lassan kinyomja az első kártya mögött levőt. Ha valamelyikünk a szavazatbontás előtt Pesten járt — mint jó magam is —, azt az itthon levők megostromolták: mi hír? Ennek a választásnak külön fejezete az a drukkolás, és aggodalom, amit kiálltunk. Olyan emberek, akik téged sohase láttak, se hallottak, úgy drukkoltak érted, mint az életükért. Különösen a tolnaiak, a mi kettőnk

2 kivételével egy sem ismer személyesen, mégis — egy-kettőt letudva — mind rád szavazott. De, mondom, nemcsak rád szavazott, hanem reszketett érted. E körül Gödének vannak nagy érdemei. Számot is tartanak rá — az esperes

3 már meg is mondta Szilassynak — ,

4 hogy ezt a traetust látogatod meg elsőül. Magam is óhajtom, noha egyúttal azt is óhajtom, hogy én már ne legyek akkor itt. De nem ám azért, hogy elkerüljelek, hanem ellenkezőleg azért, hogy közelebb legyek hozzád. Nem gondoltam, hogy püspökséged első heteiben már kéréssel megyek a nyakadra, de mit csináljak, muszáj. Hogy itt nem bírom ki, talán már jeleztem múltkoriban írt levelemben. Nem akarom részletezni a dolgot, de kérlek, vedd szó szerint, amit mondok: itt elpusztulok. Most ki van írva a tótfalusi (Tahi-tótfalu) lelkészi állásra a pályázat,

5 s én megpályázom. Senkim más, aki ott valamit tehetne értem, egyedül te. Az esperes, Nagy Ferenc,

6 rosszakaróm, előttem teljesen ismeretlen okból. Életemben tán egyszer beszéltem vele s nemcsak hogy nem bántottam meg, de igen előzékeny voltam vele. Egyszerűen, azt hiszem, megérezte a más embert. O tehát nem fog támogatni. Te azonban, ha akarod, megcsinálhatod a számomra a dolgot, ha eltérsz az eddigi sablontól s úgy lépsz föl az érdekemben, ahogy azt megteheted, a törvény nem akadályoz: akár behívatod magadhoz az elöljárókat, akár kiküldesz valakit. Legjobban örülnék neki, persze, ha meghívnának. Mert ilyen messze, engem meghallgatni, aligha fognak eljönni. Egy év óta olyan disznóságok történtek az állások betöltése körül, hogy ha nem lépsz föl erélyesen, a legnagyobb bajok lesznek, később helyrehozhatatlanok. Ha én oda jutnék — amivel, mondhatom, az életemet mentenéd meg — részt vehetnék a pesti munkákban is, többek között a Kálvin-szövetségben

7 is, amelyet, úgy 70