Fülep Lajos levelezése II.

Levelek

hogy „a legkevesebb, amit az Egyházkerület e kiváló képességű és nagytudományú lelkészének megtehet, az, hogy a kérést teljesíti." Ezért volt bátor a jelenlevőket összehívni, de hangsúlyozza, hogy ez az ad hoc bizottság nem egyházi forum, hanem egyháztársadalmi zsűri, s mint ilyen teszi vizsgálat tárgyává a rendelkezésre bocsátott adatok alapján dr. Fülep Lajos lelkésznek a forradalmak és különösen a kommunizmus alatt tanúsított magatartását. Bejelenti, hogy dr. Fülep Lajos egyszer már átesett igazolási eljáráson 1920 szeptember 15-én, amikor a Dunamelléki Református Egyházkerület lelkészképesítő bizottsága előtt második lelkészképesítő vizsgálatra jelentkezett. Ennek a lelkészvizsgáló bizottságnak a tagjai voltak: Petri Elek püspök, Nagy Ferenc esperes, Tàkáts József egyházkerületi főjegyző, az összes teológiai akadémiai tanárok és dr. Pruzsinszky Pál bizottsági előadó. Ezután Fromm Lajos ismertette FL életútját, majd beszólították őt magát, s „Ravasz László püspök felvilágosítást kért tőle, hogy a lelkészvizsgáló bizottság előtt milyen okmányokkal igazolta magát s be tudja-e azokat most mutatni. Dr. Fülep Lajos elmondja, hogy a bemutatott okmányainak egyrészét rendes lelkésszé történt megválasztása után a lelkészi nyugdíjintézet végrehajtóbizottságához kellett beadni. A többi okmányai közül néhányat - közöttük Praznovszky Iván, Eckhardt Tibor és Sommsich külügyminiszter leveleit - a bizottságnak bemutatja. Ez okmányok és az ezekhez fűzött információk által dr. Fülep Lajos 1918 őszétől kezdve 1920 október hó 1ig a külügyminisztériummal volt szoros nexusban s annak megbízásából azokban az igen nehéz időkben fontos szolgálatokat teljesített." „A bizottság határozata a következőképpen hangzott: A bizottság első sorban azt állapítja meg, hogy dr. Fülep Lajos, aki a második lelkészképesítő vizsgát 1920 szeptember 15-én tette le, a hivatalos igazoltatási eljáráson már akkor átesett. Ugyanis a református egyházban is alá voltak vetve a lelkészek és egyházi tisztviselők az igazoltatási eljárásnak, s a lelkészképesítő vizsgabizottságok még fokozottabb gondot fordítottak arra, hogy lelkészi oklevélhez ne jusson olyan ember, akinek magatartása nemcsak a két évre visszamenő egyházi szolgálat tekintetében, de társadalmi és nemzeti szempontból is kifogás alá eshetnék. Ez a vizsgabizottság dr Fülep Lajos magatartását minden tekintetben megfelelőnek találta. A bizottságnak ugyan tudomása van arról, hogy dr. Fülep Lajos a kommunizmus alatt a budapesti tudományegyetemre rendes tanárrá neveztetett ki és hogy - amint ő maga terjeszti elő néhány előadást is tartott (Dante-val kapcsolatban Assisi Szent Ferencről.) A bizottság azonban elfogadta dr. Fülep Lajosnak azt az állítását, hogy kineveztetése már korábban szóba került a budapesti egyetemen (amit megerősít a már 1919 januárban erről megjelent hírlapi közlemény), továbbá hogy ő a kineveztetést nem kereste, s arról csak püspökének és a külügyminisztérium korábbi sajtófőnökének rábeszélésére és a visszautasítás következményeire való tekintettel nem mondott le, s elfogadta dr. Fülepnek azt az állítását is, hogy már június hó folyamán Nógrádmegyébe egy faluba vonult vissza, ahonnan csak a kommün bukása után tért vissza Budapestre. Emellett figyelembe vette a bizottság azt is, hogy dr. Fülep Lajos egyetemi tanári kineveztetése után is megmaradt segédlelkésznek, továbbá, hogy egyetemi tanári kineveztetéséhez kifejtett tudományos működése tárgyi alapul szolgálhatott, végre hogy kineveztetését megelőzőleg és a kommün bukása után közvetlenül szerződéses összeköttetésben volt a külügyminisztériummal, ahonnan igen fontos politikai megbízásokat kapott, s a magyar ügy érdekében külföldön üdvös propagandát fejtett ki, hazafias missziót teljesített. Nem hagyta figyelmen kívül a bizottság azt sem, hogy dr. Fülep Lajos ellen sem a forradalmak alatti viselkedése, sem más ok miatt az egyházi hatóságokhoz panasz soha nem érkezett, hogy amennyiben 6 a kommunizmusban bármily csekély mértékben is részes lett volna, az az ő lelkész állására és lelkésszé választhatóságára is kihatással lett volna, végül hogy összes egyházi elöljáróinak nyilatkozata szerint lelkészi hivatalát mindig kifogástalanul és példásan töltötte be. Mindezek alapján a bizottság megállapítja, hogy dr. Fülep Lajos zengővárkonyi református lelkésznek a forradalmak és különösen a kommunizmus alatti viselkedése úgy a becsület, mint a hazafiság és nemzethűség szempontjából teljesen kifogástalan és korrekt volt." (Dunamell. Ref. Ek. Lt. A/1- b. A ppi hiv. ir. 1897/1930.) FL magántanári próbaelőadására 1930. XI. 24-én került sor Művészet és valóság címmel. A miniszteri megerősítés csak másfél év múlva, 1932. II. 15-én jelent meg a Hivatalos Közlöny 4. sz.-ban 537