Fülep Lajos levelezése II.

Levelek

a csendőrök akkor el is vitték innen, sőt beszállították a pécsi ügyészség fogházába, ahol néhány napig tartották, de aztán megint csak elbocsátották azzal, hogy bár cselekményei súlyosak, nem nyújtanak elég alapot az előzetes fogvatartáshoz. A nyomozás különben ezúttal sem produkálta a várt eredményt — annyit igen, hogy Kajdi elítéltetése biztosra vehető, cinkosai azonban mindent még nem vallottak ki. Lehet azonban, hogy ez most már hamarosan megtörténik, a nyomozás ugyanis még mindig folyik s hozzá még igen nagy hangulat-változás állott be a nép nagy többségénél. Kezdik már látni, milyen gazember rántotta őket bajba s kinek a kedvéért szálltak szembe egyházi és világi hatósággal, s keverték magukat szégyenbe. Mert a szégyent érzik, de különben is fejükre olvassák, amerre csak járnak. Most már sokan mosakszanak s fogadkoznak, hogy nem vettek részt semmiben stb. stb. E helyzet-változásban nagy része van dr vitéz Keresztes-Fischer pécsváradi járási főszolgabírónak, akinek nevét, bár kath.[olikus] ember, egyházunk jótevői közé sorolhatjuk. Én két éven át nem érintkeztem, mindössze egyetlen-egyszer beszéltem vele, mert elődöm

3 és Göde S.[ándor]

4 úgy festették le, hogy nem szereti a reformátusokat s különösen a papokat. Kiderült azonban, hogy ennek ép az ellenkezője az igaz, egyházunkról olyan nézetei vannak, mint akár magunknak — s ezt megbizonyította cselekedeteivel és egész viselkedésével, amióta a fölfordulás itt megkezdődött, szívvel-lélekkel mellém állt, fáradságot nem kívélve dolgozott a rend helyreállításán, mindenben hivatali kötelességét messze meghaladón buzgólkodik. A pécsi ügyészségen is eljárt többször s éppen tőle értesültem, hogy a templomi botrány ügyét ott nagyon komolyan fogják [fel] s a tárgyalásra ügyész fog kiszállni. Lehetséges egyébként, hogy hamarosan együttes és ünnepélyes bocsánatkérésre kerül sor s a három új házas-pár talán már most vasárnap megesküszik a templomban. Legalább is szó van róla Főtiszteletűséged gondolhatja, mennyire várom a béke helyreállását és pásztori munkámnak a szokott módon való folytatását. Enélkül nekem az élet nem élet s minden napomat elveszettnek érzem. Hogy a zűrzavar kitörése, ez elvetemült ember idejövetele előtt milyen egyházi élet volt Várkonyban, maguk a várkonyiak mondták el és hirdették mindenfelé. Most kezdenek rá visszaemlékezni — olyanok most, mint aki kábulatból magához tér, vagy, mint tegnap mondta nekem egyikük (nemrég még fő fölforgató), mint aki nagy betegségből gyógyul. Most eszükbe jutnak házanként való látogatásaim, a téli vallásos esték, a tele templom, a sok úrvacsorázó — és kezdik mondogatni itt és ott: legyen megint úgy! Én is csak ezt kérem a jó Istentől. Ennek az elmúlt szörnyű esztendőnek egy nagyszerű eredménye mindenesetre van: azoknak csodálatraméltó megállása az igazság és egyház mellett, akikről valóban el lehet mondani, hogy tűzben próbáltattak meg, vetekszenek a martirokkal s megérdemlik, hogy őket is „hitünk hősei"-nek nevezzük. Erről majd alkalom adtán szóval szeretnék referálni, mert a romlatlan ref.[ormátus] magyarságnak nagyszerű megnyilvánulása A legmélyebb tisztelettel Fülep Lajos 528