Fülep Lajos levelezése II.

Levelek

OSzK Kézirattár Levelestár FL - Kárpáti Aurélnak 14. sz. Kézírás. Budapestre írt levél. 1 A levél nem maradt fenn. 2 Ld. 542/2. 3 Ld. 711/5. 733. FÜLEP LAJOS - RAVASZ LÁSZLÓNAK Zengővárkony, u.p. Pécsvárad 1930. 1.14. Főtiszteletű Püspök Úr! Körülbelül 3 héttel ezelőtt írtam Főtiszteletűségednek, 1 nagyjában elreferálván azokat a szörnyűségeket, amiket itt Kajdi Lajos állásvesztésre ítélt tanító temetések és lakodalmak alkalmával véghez vitt s ugyanakkor kérvén-kértem, kegyeskedjék bár egy szóval értesíteni, van-e remény arra, hogy a konventi bíróság hamarosan végez ezzel az üggyel s megszabadulunk ettől az embertől. Kérem, ne méltóztassék zakla­tásnak venni, hogy most újra írok — tudom jól, hogy Főtiszteletűségednek az egész kerületre van gondja, de a lehetőség szerint méltóztassék figyelembe venni, hogy Várkony ma az a bizonyos századik juh, 2 melynél elveszettebb és betegebb nincs s amelynek megkeresését a többi talán nem fogja megsinyleni. A gyülekezetben a gyógyulás processusa még csak el se kezdődhet addig, amíg Kajdinak joga van itt lenni s másik tanítót nem választottunk. Éppen ezért, a ke­rületi ítélet után, kérdést intéztem az esperes úrhoz, hogy a pályázatot kiírhatjuk-e; ő akkor azt válaszolta, hogy igen, mert a konvent az ítéleten úgy sem változtat; teg­nap aztán levelet kaptam tői, 3 melyben azt írja, a pályázatot ne írjuk ki, mert Kajdi a konventhez fellebbezett, egyébként pedig ő, t.L az esperes úr, kérdést intézett ez ügyben a püspöki hivatalhoz, várjuk meg a választ. Kétségkívül ez a szabályos eljárás, de az egyház tönkre megy bele. A helyettes ta­nítónak havi 110 P[engő]-t kell fizetni — pénz pedig már nincs az egyház kasszájá­ban. Ha pedig fizetni nem tudjuk, itt hagy bennünket, megáll a tanítás —sa má­sodik romlás nagyobb lészen, mint az első volt. Én magam is, hogy meddig leszek képes helyt állni, nem tudom, hetek óta betegeskedem, kimerült és lázas vagyok — nem csoda egy esztendei ilyen kínszenvedés után. Egyébként, hogy Kajdi ítéletén a konvent változtasson bármit, elképzelhetetlen. Hiszen csak amiket az ítélet óta művelt, ezredrésze is elég, hogy valakit nemcsak az egyházból, de az emberi társadalomból kitaszítsanak. Igaz, hogy a fellebbezési fó­rumok csak az első bíróságnál szerepelt adatok alapján ítélhetnek — de lehetetlen figyelmen kívül hagyni, hogy ez az ember azóta olyan dolgokat művelt, amilyenek­re még nem volt példa egyházunk történetében (a lakodalmas násznéppel fölvonult a templom elé — be azonban nem mentek, mert egyházi esküvőt nem tartottak — s ott trágár nótákat énekelve táncoltak, mint az őrültek, ő dirigált, hejehujázott boros 519

Next

/
Thumbnails
Contents