Fülep Lajos levelezése II.

Levelek

hívható" — egyetlenegy ügyért aligha teszik meg; ha még egy vagy két ilyen sürgős ügy akad, akkor, szerinte, meg lehet kísérelni az összehivatását, s azt tanácsolja, forduljak Benedek Zsolthoz.

3 Nem tudhatom, van-e még egy-két ilyen sürgős ügy odafent, amelyért érdemes összehívni a konventi bíróságot — azt azonban tudom, hogy ha valóban csak áprilisban kerül ennek az ügynek befejezésére a sor, s addig ez az ember itt lesz (amint hogy itt akar lenni), akkorára a várkonyi egyház megszűnik. Kérem, ne méltóztassék ezt rémlátásnak vagy túlzásnak minősíteni. Az egyházmegyén júniusban elkezdtem az ügy elintézését sürgetni, ami ha idején megtörténik, korántsem fajult volna el ennyire a dolog; de hiába volt minden; csak novemb.[er] 8-án került rá a sor, amikorra tökéletesen megromlott már minden. Az én sürgetéseimre és kéréseimre az volt a szentencia, hogy voltak már másutt is ilyen zavarok, idővel mégis helyre állt a rend; s én hiába mondtam, hogy ilyen még soha sehol se volt A novemb.[er] 8-i tárgyaláson aztán, ahová Kajdi 45-öd magával vonult föl, az e.[egyház]megyei urak is mind azt mondták, hogy ilyet még nem láttak! Elképzelni nem is lehet azt, ami itt van — de leírni se. Csak a helyszínén lehet meggyőződni róla. Mert, ismétlem, erre nincs analógia, hacsak a középkori tömegőrület eseteiben nem. Ezt mondja a környék minden intelligens embere, még a plébánosok is. Tfemetés, esküvő itt most már pap nélkül megy végbe. K(örül]b[elül] tized napja egy temetésre mégis elhívtak, t.i. a pécsváradi bíró vejét kellett temetni és hiába rémítgették, fenyegették megveréssel stb., nem tántorodott meg. A temetői közönség egy része azonban Kajdi vezetésével kiment a gyászház udvarából, át a szomszéd udvarba, ott lármázott, csúfolódott, szitkozódott (voltak, akik kifelé menet ilyeneket mondtak a bentmaradóknak: „vakuljon meg, aki hallgatni szereti!" stb.), s csak verekedésre nem került sor. Az esküvőket pedig úgy tartják, hogy a lakodalmas nép fölvonul a temlom elé rezesbandával, ott üvöltöznek, sziu-indiánok módjára táncolnak, trágár nótákat énekelnek — leírhatatlan módon viselkednek. Vezeti őket Kajdi, aki boros üveggel a kezében tele szájjal ordít, a leggyalázatosabb nótákat parancsolja. (Nem ember ez — maga a sátán. S mindent úgy tesznek, ahogy ő dirigál.) Este aztán félóránként vonulnak a templom és paplak előtt (leventék!), reggelig, ilyen nótákkal: „Templomjáró sose voltam..." „Nem kell a pap, minek a pap, csak a kérésem, vakuljon meg mind a két szemére..." így volt ez múlt szombaton s tegnap is. A paplak ajtaját rondasággal bekenték stb. stb. Főtiszteletű Uram! ismétlem, lehetetlen ezt mind leírni. De tessék elhinni szó szerint, amint mondom: a legszörnyűbb gonoszságnak ilyen kitörésére eset nem volt még. Se nálunk, se másutt. Természetes, hogy a közbiztonság is megszűnt. Kajdi azokat, akik nem pártolják, asszonyokat! az utcán leköpi; a feleségemnek odakiabál; Hegedűs Kálmán lelkésztársamnak is utánna köpött (pécsváradi); én ki se mozdulhatok; kiadta a jelszót, hogy ezeket meg ezeket agyon kell verni — amiért vasárnap már csak hogy vérontás nem volt a kocsmában, vannak, akik fegyverkeznek, állandóan revolverrel járnak; visszaállt itt az ököljog kora a legeszeveszettebb anarchia formájában. 511