Fülep Lajos levelezése II.

Levelek

tot halmozok is föl, nyomukon a valóságot elképzelni nem lehet, csak annak lehet fogalma róla, aki színről-színre látta. Amivel itt szemben állunk, valóságos tömegpsychosis. Ott kell kezdenem, hogy Kajdi idejövetele előtt béke és rend uralkodott az egyházban. Két éve működöm itt s ez alatt a templomlátogatók és Úrvacsorával élők száma megnövekedett, az elmúlt télen a vallásos esték közönsége nem fért el az iskolában. A hívek mindenfelé büszkén hirdették az egyházi élet föllendülését A zavar már a január hóban tartott tanítóválasztáson kezdődött. Kajdi kortesei föllármázták érdekében a falut és kierőszakolták megválasztását. Február 23-án foglalta el helyét s ettől kezdve megindult ellenem a rágalomhadjárat. Amikor Kajdi elég érettnek látta a helyzetet, nyíltan föllépett ellenem. Bámulatos befolyásoló képességével hatalmába kerítette a presbitérium többségét, mely azt tett, amit ő akart. Közben a tolnai egyh.[áz] megye tanügyi bizottságának elnöke rájött arra, hogy Kajdi működési bizonyítványában, mellyel ide pályázott, szabálytalanság van: a felsőbaranyai egyh.[áz] megye közgyűlési jegyzőkönyve szerint ugyanis Kajdi iskolája rossz volt, műk.[ödési] bizonyítványában ellenben jónak volt minősítve. A megkérdezett kémesi lelkész, mint isk.[olajszéki elnök, hivatalos nyilatkozatban kijelentette, hogy a jó minősítés az ő tudta nélkül kerülhetett csak bele a műk.[ödési] bizonyítványba. A tanügyi bizottság elnöke ekkor magához hívta Kajdit, aki én előttem a hamisítás tényét be is ismerte s azzal indokolta, hogy rossz minősítéssel nem választották volna meg — magához hívatta és fölszólította, hogy csalárdul elnyert állásáról mondjon le. Kajdi erre kijelentette, hogy inkább tönkre tesz engem és az egész gyülekezetet. A tan.[ügyi] biz.[ottság] elnöke ezután jelentést tett az egész dologról az esperesnek, aki megindította a hivatalos eljárást. A hozzám kézbesítés végett leküldött fegyelmi iratokat július 8-án adtam át Kajdinak, aki erre kijelentette, hogy olyan fölfordulást csinál Várkonyban, amilyen még nem volt, lehet, hogy neki el kell mennie innen, de el kell mennem nekem is, ő majd megmutatja, hogy engem nem tűrnek meg itt, az egész falu rám fog támadni, s lehet, hogy itt minden, az egész egyház bele fog pusztulni, de legelsősorban én; s többször megfenyegetett, vigyázzak magamra, mert nagy bajom lesz. (Ilyen fenyegetést már előzőleg is hangoztatott előttem: t.i. felhozott hozzám aláírás végett a Vfallás és] K[özoktatásügyi] M[inisztérium]hoz intézett kérvényt, melyben az ideiglenes helyett állandó államsegély kiutalását kérte s a kérvényben azt írta, hogy csatolva vannak a megválasztása alapjául szolgált okmányok; én az aláírást megtagadtam azzal, hogy nem vagyok hajlandó csalást elkövetni miatta, hiszen a műk.födési] bizonyítványa az esperesnél van a vizsgálat miatt; mire ő azzal állt elő, hogy majd csatol egy másikat! — ebbe természetesen nem mentem bele, akkor elkezdett fenyegetőzni, de, természetesen, eredménytelenül.) Figyelmeztetésemre, hogy rossz vége lesz ránézve a zendülésnek, ha szembeszáll egyházi és világi törvényekkel, több ízben hangoztatta, neki minden mindegy, ő meg mer tenni mindent. Még aznap este gyűlésezett elvbarátaival, — s másnap már, mivel egyikük fenyegető üzenetet küldött nekem, hogy majd feljönnek hozzám s így meg úgy lesz, csendőröknek kellett kijönniök a faluba a rend fenntartására s ettől kezdve egy ideig állandóan kijártak. A hívek nemcsak hogy elmaradtak a temp508