Fülep Lajos levelezése II.

Levelek

kezd — ádázul megfenyegetett, hogy Várkonyban olyan fölfordulást csinál, amilyen még soha se volt, ha neki baja esik, abba belepusztul az egész várkonyi egyház és én is, a föllázított nép engem kifog verni a faluból stb. stb. Hogy ezen céljának elérésére csakugyan meg is tett mindent, azt a nyomban bekövetkezett események hangosan bizonyítják: még az nap este gyűlést tartott az iskolában a presbitériummal, másnap reggel már följött Csuma János (az egyik aláíró, akiről az a nevezetes hír játja, hogy elődömet, Sebestyén Sándort, amint a faluban mondják „megpofozta") s a szolgáló leánynak megmondta, mondja meg nekem, este legyek itthon, mert „kirakják a ruhámat. " Tervük megvalósítását csak a csendőrség akadályozta meg, mely éjjel-nappal kint tartózkodott egész héten át, míg a várkonyi ostrom állapotnak nevezhető helyzet tartott s azóta is állandóan kijár ide, egyrészt a rend fenntartása kedvéért, másrészt a szakadatlanul folyó vizsgálat és kihallgatások foganatosítása végett. Az állapotokra jellemzőül néhány adat: rémhíreket terjesztettek, hogy aki templomba mer menni, agyonverik; keresztelésnek kellett történnie: megfenyegették őket, ha el mernek jönni, megdobálják őket (kereszteléskor csendőrök jártak a templom előtt) stb. stb. Ha nem bujtogatta őket senki, s ha én — amint bizonyítani tudom — a tanítóról és a tanító ellen nem beszéltem senkinek semmit: mért vadult meg egyszerre ennyire a nép s rögtön az után, hogy Kajdi a fegyelmi iratokat megkapta? — Mivel Kajdi, aki február végén foglalta el állását és márc.[ius] 1-én kezdte el a tanítást, már júliusig sokkal többet vett föl illetményeiből, mint amennyi megilleti s alaposan lehetett tartani attól, hogy a tanítói földnek egész évi jövedelmét fölveszi, amihez nincs joga s ami, ha megtörténik, rettenetes anyagi kárba és felelősségbe rántja a presbitériumot —július 17-én, átvételi elismervényre hivatalos iratot adtam át L.[ukács] Hosszú István egyházgondnoknak, amely iratban figyelmeztettem őt és az egész presbitériumot, fölsorolva már eddig is elkövetett súlyos hibáikat és mulasztásaikat, az őket fenyegető anyagi veszedelemre. Nevezett gondnok ez ügyben a községházára összetoborozta nemcsak a presbitériumot, hanem Kajdinak legelszántabb párthíveit, állítása szerint Hosszú Sándor az én iratomat összetépte (másfelől újabban úgy értesültem, hogy ez nem igaz, s az irat még megvan), s ekkor készítette és íratta alá a förtelmes förmedvényt, azután még másikat is, melyben engem nemzetgyalázással és kormányzósértéssel vádolnak [!] — válaszul arra, hogy megpróbáltam akadályozni az egyház megkárosítását! A cél világos: 1.) önmagáról és bűnügyéről elterelni a figyelmet (az okirat-hamisítás bűnügyében egyébként a pécsi kir.[ályi] ügyészség, melyhez az ügy az egyházmegyéről áttétetett, már megindította az előzetes csendőri nyomozást); 2.) ha lehet, elérni azt, hogy Várkonyba bizottság szálljon ki a lelkész ellen emelt vádak vizsgálatára, s akkor ő a nép előtt elmondhassa, hogy lám, nem őt vizsgálják, hanem a papot, s a pap ellen indult eljárás — s így megtévesztvén, a népnek még józanon maradt részét is megtántorítsa; 3.) az ügyet minél jobban összebonyolítsa, engem diszkreditáljon, magát magasztalja, a felsőbbséget is terrorizálja az egyház felbomlásának emlegetésével, engem is megfélemlítsen, a vádak elől retirálásra kényszerítsen — sa támadt zűrzavarban ő valahogy megmenekedjen; de ha ez mégsem sikerül, a bíróságnak annyi munkát adjon, hogy az ő ügyében egyhamar ne ítélhessen, ő azalatt a várkonyi javadalmakból amennyit lehet, még fölvehessen s egyáltalán itt 450