Fülep Lajos levelezése II.

Levelek

olyan vidék, akkora kert, s olyan pompás kis méhes, hogy egész kis birodalom. No de remélem, húsvétkor ha meglátja, annyira beleszerelmesedik, nem tud majd neki ellenállni. Az angol kép

3 ügye most már rettenetesen elkeserít. Én arra a pénzre egész biztosan számítottam s hiánya egészen megbénít. És sehogyse megy a fejembe a dolog. Már több esztendejénél, mind húzódik, pedig közbe egész Montagu-invázió volt nálunk. Úgy gondolom, ha eddig és ilyen kedvező körülmények közt nem sikerült vele semmi, akkor ezután se. De ne vegye rossz néven, én még mindig azt hiszem, Sz[ilárd] manipulált v[agy] manipulál vele valamit. Egyáltalán meg van még nála a kép? látta Maga mostanában? Tudom, Maga most rosszallóan csóválja rám a fejét, de képzelje Magát egy kicsit az én helyzetembe. Ami a kép újra-rámáztatását illeti, Sz[ilárd]nak

4 nincs igaza. Hiszen a mostani ráma nem egykorú, nem is régi, csak ócska; én pedig nem valami új rámát óhajtok hozzá, hanem régit, lehetőleg korabelit és angolt. Ilyesmi néha kerül kézen-közön. Nagyon szeretném, ha még lejövetele előtt egyszer elmenne hozzá, s a ráma neszével megtekintésre kérné a képet s így arról is meggyőződne, hogy megvan-e. Egyúttal pedig megszorítaná Sz[ilárdo]t, hogy csináljon már vele valamit. Elvégre nem nagy összegről van szó, angol ping-pong elnöknek semmiség — s aki ennyiért se tudja elsütni, 25-öt érdemel naponként és óránként. N[ota]B[ene] én nem akarom elvenni Sz[irád]tól a képet, mert ha már ennyi ideig vesztegelt nála, nem nagy kedvem van mással újra kezdeni az egész tortúrát — csak a pénzt szeretném látni, ma subito! Magunkról sajnos, nem sok jót írhatok. Feleségem betegen jött meg, Pesten megfázott; én pedig az egész télen sokat nyavalyogtam, az ő megjövetelekor olyan derekas spanyollal is, aki azt hittem el is visz ebből az árnyékvilágból. Pedig itt Várkonyban még kívánok élni néhány esztendőket. Válaszát, ill. értesítését, mikor jön, mielőbbre várom. Pécsváradon lévén a postánk s onnan úgy hozzák át, úgyis később kapjuk kézhez. Tehát íijon mindjárt. A közeli viszontlátásig mind ketten szeretettel üdvözöljük Fülepék OSzK Kézirattár Fond 253/174.58. sz. Megj.: Fülep-Elek lev. 153-155. Kézírás. Címzés: Nagyságos Elek Artúr úmak Budapest I. Mátray utca 5.1. 5. Feladó: Fülep Lajos Zengővárkony Pécsvárad. 1 A látogatásra nem került sor. Ld. 588/5. 2 A Baumgarten-díjat Baumgarten Ferenc (1880-1927) író, kritikus alapította olyan szépirodalmi és tudományos művek jutalmazására, amelyek „minden vallási, faji és társadalmi előítélettől mentesek és csakis eszményi célokat szolgálnak." A díjazottak évi 3000 — 8000 pengőt kaptak s egy-egy író többször is elnyerhette a díjat. Az alapítvány kurátorai Babits Mihály és Bäsch Loránd ügyvéd voltak, Babits halála után Schöpflin Aladár lépett a helyébe. A kurátorok mellett 8 tagú, változó összetételű tanácsadó testület működött. FL-t 1947. XI. 8-án egyhangúlag a tanácsadó testület tagjává választották, tisztét az alapítvány megszüntetéséig töltötte be. A díjat először 1929-ben, utoljára 1949-ben adták ki, mindig 1.18-án, Baumgarten Ferenc halála napján. 3 Ld. 590/3. 4 Ld. 631/4. és 667. sz. 429