Fülep Lajos levelezése II.

Levelek

(A Tolnai Ref. Egyházmegye 1929[... ] közgyűlésének^... ] jegyzőkönyve. Szekszárd, 1930.63-64.) Kajdi ebbe az ítéletbe sem nyugodott bele, s tovább bujtogatott. A zengővárkonyi egyháztagok 1930.1. 28-án elküldték az előző évben a tolnai egyházmegyéhez benyújtott panaszlevelet a Dunamelléki Egyházkerület püspökének, aki 495A930. sz. levelében továbbküldte az iratot Szakács Imre esperesnek, ő pedig FL-nak. (Ld. 754-755. sz.) FL erre írt válaszát Szakács esperes 1930. III. 22-i Ravasz püspöknek írt levele mellékleteként küldte el Budapestre, s benne maga is elfogadva FL véleményét azt írta: „miután a panaszlevélben felhozott vádakkal az egyházmegyei bíróság pör alakjában már foglalkozott és Dr Fülep Lajos lelkészt ez alaptalannak bizonyult vádak alól felmentette és a panaszosok e felmentő ítélet ellen nem fellebbeztek, — további eljárást feleslegesnek tartok." (Dunamell. Ref. Ek. Lt. AAO.b. A Tolnai Em. ir. 1930. Iktatatlan ir.) Ezzel lezárult FL egyházi fegyelmi vizsgálata, Kajdi azonban egyidejűleg a polgári igazságszolgáltatás területén is hajszát indított ellene. 1929. őszén feljelentést tett FL ellen a pécsi ügyészségen a tanítóvá megválasztása alkalmából 1929. II. 23-án tartott vacsorán tett kijelentései miatt: Magyarország a panama és a megvesztegetés hazája, — Magyarországon mindenki lop, kezdve a miniszterelnökön az utolsó szolgáig, — az ember külföldön szégyelli bevallani, hogy magyar, — ha hazajövünk külföldről, nem kell megkérdezni, hol a magyar határ, mert odaérve érződik a megvesztegetés bűze. — Ki az a Horthy, aki közönséges hajóslegényból cseperedett fel kormányzóvá? éppen elegünk van az ilyen református vezetőkből... stb. stb. A megidézett tanúk részben elismerték, részben tagadták, hogy hallották volna e kijelentéseket, s a pécsi ügyészség 1930. IX. 26-án bizonyítékok hiányában, valamint a vádló és vádlott közötti közismerten ellenséges viszony miatt megszüntette az eljárást FL ellen „a magyar állam és a magyar nemzet megbecsülése ellen irányuló vétség [... ] továbbá kormányzósértés tárgyában." (10.429/k.ü. 1929. sz. Dunamell. Ref. Ek. Lt. A Tolnai Em. ir. 1929. Iktatatlan ir.) Október végén az igazságügyi minisztérium is jóváhagyta az ítéletet. Ezután Kajdi rágalmazás miatt indított újabb pert FL ellen, de a pécsváradi járásbíróság 1930. III. 11-én felmentő ítéletet hozott, mivel FL az egyházi pénzek illetéktelen kezelése miatt „kötelességszerűen és kellő ténybeli alap mellett" tett feljelentést Kajdi ellen. (Kajdit a bíróság 1930. VIII. 13-án egy temetés és egy esküvő alkalmával tanúsított botránkozást keltő viselkedése miatt pénzbüntetésre ítélte, a főszolgabíró pedig kitiltotta Zengővárkony területéről.) Kajdi utóbb feljelentette rágalmazás miatt FLnét is, aki a Zengővárkonyban 1929. IX. 11-én tartott vizsgálat idején, amikor Kajdi megfenyegette az egyik tanút, hogy vallomása miatt lecsukatja, azt mondta az illetőnek, hogy „ne féljen ettől a rovott múltú, börtönviselt, piszok embertől", Kajdit pedig elkergette a parókia udvaráról. A pécsváradi járásbíróság ebben az ügyben is felmentő ítéletet hozott 1931.1. 30-án, Kajdi ekkor is fellebbezett, de a pécsi bíróság megerősítette FLné felmentését, mivel az idézett kijelentések valóságos tényeken alapultak. A több mint egy évig tartó izgalom és meghurcoltatás természetesen nagyon megviselte FL-t, annál is inkább, mivel a zengővárkonyi cserével leghőbb vágyát remélte megvalósítani: gyönyörű természeti környezetben fekvő faluba költözni, párszáz lelkes gyülekezet körében élni lelkészi hivatásának és irodalmi munkájának. Súlyosbította a helyzetet, hogy a csere érdekében annakidején többezer pengŐ6 kölcsönt vett fel. Az egyházközösség ui. nem tudta rendbehozatni a nedves, egészségtelen és FL könyvtárához mérten szűk parókiát, ezért a tatarozás költségeit őmaga vállalta és saját pénzén építtetett könyvtárszobát a lelkészlakhoz. Az adósság törlesztésére azonban nem futotta csekély papi jövedelméből, s a Kajdi-ügy izgalmai között cikkírással sem tudott mellékes keresethez jutni. Megoldásként megpróbálta pénzzé tenni szinte minden értékét: a Montagu-ifjakat ábrázoló angol portrét, a francia miniatűrt és a Bacon-aláirta oklevelet, sőt egyszer Rippl-Rónai-képe eladásának gondolata is felmerült benne. Próbálkozásai sorra meghiúsultak, s ezáltal FL szinte kétségbeejtő helyzetbe jutott. Ezt aztán az 1930. januárjában kapott Baumgarten-díj oldotta meg, legalább is részben, amely díj elnyeréséhez FL barátai, Elek Artúr, Kárpáti Aurél és Szántó Rezső nagyban hozzájárultak. Tanácsukra fordult FL Babitshoz s tárta fel előtte helyzetét (ld. 719. sz.), s végül elnyerte a 4000 pengős jutalmat. A Kajdi-ügy FL által megfogalmazott summázása a 704-705., 707., 711., 719. és 725. sz. leve425