Fülep Lajos levelezése II.

Levelek

Minthogy a presbitérium tagjai azt hangoztatták, hogy a gyülekezet tagjai a díjlevélben megállapított kötelezettségeknek nem tudnak eleget tenni, felszólítottam őket, mondják meg ők, mennyi hát az, amennyit a gyülekezet, túlságos megterhelődés nélkül, adhatna úgy, hogy a konvenció egy részét természetben,- a többit pedig pénzben szolgáltatná be. Erre ők a következő ajánlatot tették: adnak természetben 10 m[éter]m[ázsa] búzát (20 q helyett), 8 1/2 m[éter]m[ázsa] kukoricát, 3 öl fát (5 helyett) és 63 liter babot, a többit pedig (amiben benne van 19 m[éter]m[ázsa] búza, 8 1/2 H[ekto]l[iter] bor, 2 öl fa, szalma, stb.) megváltják, nem tételenként számítva, hanem összesen 20.000 Koronával. Ez az ajánlat természetesen igen messze van attól, amennyire az eredeti díjlevél rúg (legföljebb a fele annak), másrészt nemigen elegendő ahhoz, hogy két család tisztességesen megéljen belőle, magam is feleséges ember lévén. Én természetesen még az ajánlattétel előtt kijelentettem, hogy annak magam részéről való elfogadásáról nem nyilatkozhatom, mert az felsőbb hatóságomtól függ, mindössze látni akarom az ő szándékaikat s szeretném a békés tárgyalás alapját megteremteni. Hogy ajánlattételüknek valamilyen nyoma maradjon, beleegyezésükről — természetesen szabálytalan — jegyzőkönyv-félét készítettem (a gyűlés is szabálytalan volt, hisz a presbiterek nincsenek is mind fölesküdve stb.). Mire azonban a pár sort megírtam, meggondolták magukat (különösen Nagy György Mihály

6 intenciójára) s a különben is semmire se kötelező jegyzőkönyvet sem akarták aláírni. Erre, késő este lévén, ott hagytam őket. Félóra múlva Nagy György M.[ihály] egy másik társával — nyilván számot vetve eljárásuk helytelenségével s annak várható következményeivel — utánam jöttek, s azt az ajánlatot tették, hogy ők az ügyet újra közgyűlés elé viszik, mert ők még ezért az ajánlatért sem vállalják a vagyoni felelősséget, s ha a közgyűlés hozzájárul, aláítják a jegyzőkönyvet s elküldik nekem. A dolog azután ennyiben maradt. Hazajövetelem után közöltem a dolgot Nagyt.[iszteletű] Bilkei Pap István úrral, volt tanárommal a Teológián, aki különösen jóakarattal érdeklődik az ügy iránt s ő odanyilatkozott, hogy a medinaiaknak meg kell adniok, ami a díjlevélben foglaltatik s azt Nagyt.[iszteletű] Esperes Úrnak hatalmában van rajtuk behajtani. Én azonban ma is azt hiszem, hogy békés megegyezéssel kell a dolgot megoldanunk. Az ajánlatot, mint említettem, magam is kevésnek tartom, azt hiszem azonban, hogy ha Nagyt.[iszteletű] Esperes Úr nem egyszerűen elvetve, hanem alapul véve modósítaná, a medinaiak — tekintettel arra, hogy a jobb elemek közöttük többségben vannak — zúgolódás nélkül eleget tennének neki s akkor én is nyugodt lélekkel mehetnék közéjük, nem kellvén attól tartanom, hogy ellenséges indulattal fogadnak. Természetesen Arany lelkész úr még inkább kevesli az ajánlatot, de ő is hajlandó mindennek természetben követelésétől elállni s mint mondotta, beéri 20 m[éter]m[ázsa] búzával és felényi borral (4 H[ekto]l.[iter] természetben, az öt öl fához azonban, mint amennyi szerinte okvetlenül szükséges, ragaszkodik. Én azonban, nem ok nélkül, meg vagyok győződve, hogy ő ezekből a mennyiségekből is hajlandó engedni. Azt hiszem, ezekután tiszta kép állt Nagyt.[iszteletű] Esperes Úr előtt s talán nem lesz nehéz olyan középutat találnia, mely az összes érdekelteket kielégítse és megbékítse. Éppen ezért, meg sem várva a közgyűlés határozatát s a jegyzőkönyv megérke31