Fülep Lajos levelezése II.
Levelek
lesz s ha tudna valami olyan témát adni, amit itt is megírhatnék, minden anyag és segédeszköz nélkül, nagyon szívesen megtenném. Nagy Balogh, azt hiszem, már késő, hisz a kiállítása hamarosan meglesz — meg aztán, amint tudja, az én emlékeim róla nem a lehető legjobbak. 3 Tálán én még nem láttam azokat a dolgait, amik maguknak tetszenek. A Műbarát 4 második számát megkaptam, az elsőt nem, de nem is csodálom, hiszen még mindig Medinára jár, hozzá Fülek Lajos névre — ilyen körülményes utakon s ilyen névadással nem csoda ha elvesz. Pedig igen sajnálom, mert nagyon el vagyok ragadtatva tőle — hiszen ez gyönyörű lap. Ha maga nekem annakidején így mondta volna el, hogy a lap ilyen nagy lesz, akkor feltétlenül magának adtam volna a pikturáról szóló tanulmányt. Én akkor a régi Műbarátot, vagy legföljebb azt egy kicsit megnagyobbítva tartottam szem előtt s attól féltem, egy év is kell neki, míg az egész megjelenhet benne. Megkaptam a Nyugatot is, nagyon köszönöm, hogy még mindig fárad vele. Engem akkor, mikor arról haboztam, odaadjam-e a cikket, Osvát azzal bíztatott, hogy egy számban hozza az egészet — s íme, most még egyik részét sem hozta egyben. Három darabra szakad s ez is mily későn. 5 így jártam a könyv üggyel is! 6 Úgy látom, nem lesz már belőle semmi! Hát mi a fenének tartják akkor lóvá az embert? 3 mila accidenti bene assestati! Itt van végül mindennek tetejébe, hogy tudajdonképpen még mindig hajléktalanok vagyunk, mert egy szobánk van, meg egy kis előszobánk — s ez csak nem nevezhető lakásnak s nem olyannak, ahol dolgozni lehet. Pedig úgy számítottam rá, hogy nyárára már olyan helyen leszünk, ahova maga is eljöhet s igazán velünk lehet, nem a falu végén. 7 (Post festa derült ki, hogy a bűztorony mért bűzölgött úgy! mert nem petróleumot kellett volna benne égetni, hanem — repceolajat! Hát hallott már ilyet! Nem hiába vasutas itt mindenki, de tanul is az ember — utólag.) Terhelni igazán nem akarom, mert tudom — hiszen írja — mennyire el van foglalva, de ha valami dolga a VII ker[ület]-ben, az Ilka utca táján akad s benézne Zsuzsához (d.U. 2—4 a látogatási idő), ő bizonyára örülne neki. Különösen néhány nap múlva, mikorára a kloroform okozta bágyadtsága és émelygése elmúlik, mely igen nagyfokú. Napokon keresztül egy kortyot sem tudott lenyelni, állandó hányingere volt. Tbgnapelőtt lejött ide a Föv.[árosi] Könyvkiadó 8 embere (Schützenberger) hogy egy Nietzsche levél-kötet fordítására kapacitáljon 9 — de nem álltam kötélnek. Pedig elég jó kondíciókat ígért: 500 K(oroná]-t ívenként. Aztán kért, hogy ajánljak valakit: magát nem akartam, mert utolsó leveléből következtetve még megmérgesedett volna rám, mást meg nem tudtam. így hát elment szegény, úgy, ahogy jött. Nem volna jó egyszer a Műbarátban is elővenni Izsót 1 0 és közölni azokat a teljesen ismeretlen terrákat, amelyekből én hármat a Nyugatban kiadtam? Rendkívül érdekesek vannak köztük — és senkisem tud róluk. Még a múzeumi emberek sem ismerték őket, mikor én fotografáltam. Szeretettel üdvözli Fülep Lajos 115
