Fülep Lajos levelezése II.

Levelek

OSzK Fond 253/174. 8. sz. Megj.: Fülep-Elek lev. 54-55. Kézírás. Címzés: Nagyságos Elek Artúr úrnak Budapest I. Mátray utca 5. I. 5. 1 A levél nem maradt fenn. 2 Ld. 391/2. 3 Trianon után az utódállamokból menekültek egy része sokáig vagonokban lakott. 4 Utalás Arany Antalra ld. 348/3. 5 Ld. 366/4. 3%. TOLNAI KÁROLY - FÜLEP LAJOSNAK Frankfurt a.[m] M.fain], [1921.] XII. 2. Mélyen tisztelt Tanár úr! Bocsásson meg, hogy csak most írok levelet, azonban Pestről való elutazásom óta állandóan szállodában laktam és csak ma költözhettem be a szobámba; most azonban, hogy megadhatom a címemet, írok, noha nincs sok, a Tanár urat érdeklő közölni valóm. Még Lipcsében — ahol mindössze két napot töltöttem el, mivel nem vettek fel az egyetemen néhány hiányzó okmány miatt — megrendeltem a kívánt könyveket és remélem, hogy azok eljutottak rendeltetési helyükre azóta. Az orvosságot ugyancsak megvásároltam, azonban azt mondotta hogy elküldeni nem lehet most külföldre. Mihelyest megtudom a Tanár úr új címét ismét megpróbálom; talán mégis sikerül eljuttatnom valamiképen. Lipcséből átutaztam Drezdába és gyönyörű volt az a két hét amelyet ott töltöttem. Mert nem csupán a képtár (páratlan velencei és németalföldi osztályával), a grafikai gyűjtemény, a „Grünes Gewölbe",

1 hanem a drezdai barokk-építészet emlékei jönnek számba a tanulmány szempontjából. Ez az építészet egészen szorosan összefügg a római-barokkal és mégis valami egészen különös jelleggel rendelkezik: a római barokkban együtt található és egymással összefonódó principiumok itt északon különválnak és a legszigorúbb következetességgel lesznek keresztülvive Pöppelmann

2 „Zwinger"jében egyrészt és Bähr

3 „Frauenkirche"-jében másrészt. Az egyik a puszta rhytmizásása a végtelen térben otthon-levő formáknak, a másik a szigorú magábazárkózása, a tértől való idegenkedése a tömegeknek, amelyek egyetlen felfelé sóvárgó szenvedélytől hajtva, mintha azonnal egyesülni akarnának a tér-feletti éggel. — Drezdából azután idejöttem Frankfurtba és itt felvettek mindjárt az egyetemen. És most tanulok — de távolról sem annyit, amennyit kellene. De valamiképen úgy érzem már, hogy erkölcstelenség ma, amikor mindenki, aki az emberhez közel áll olyan végtelenül sokat feláldoz, ma nyugodtan egy-helyben ülni és dolgozni. És az ember csak várja, hogy hívják; csak körültekint, hogy nincs-e rá szükség valahol. És a különös csak az, hogy még ma is léteznek teljesen „fölöslegesek", akiket semmire sem lehet felhasználni, akiket soha sem fognak hívni. Kautzsch

4 előadásai az egyetemen igen kitűnőek, sok mindent megtanulhat ez 103