Fülep Lajos levelezése I.

Levelek

ről).

7 Megírja-e idejekorán? - 2-3 oldalnyi ,,áttekintés"-féle elég volna. (Decemberig van ideje.) A revue francia prospektusát is nemsokára küldöm. Óriási nagy vállalkozás ez: sajnos, a redakciós bizottságban sok marha van, s így - bár irányító szerepem van a revuenél, nem lehetek felelős sok ostoba cikk fölvételéért. Öregem, mentse meg a művészeti sorozatot egy Agache nevű baromtól

8 (professzor az istenadta), aki őrült hülyeségeket fecsegett össze a modern művészetről: írjon valamit a második számnak okvetetlenül, ha lehet, általánosságban a modern képzőművészetről, nem szorítkozván Magyarországra. Paul Adamnak

9 egy már kinyomtatott hosszú irodalmi cikkét az utolsó pillanatban dobattam vissza; olyan smonca volt, hogy rettenet és őrület volt végigolvasni! Művészettörténelmi „professzorok" kontárkodnak a rovatban, melynek vezetésére nincs ember. Megpróbálom, hátha sikerül Charles Morice-ot

c vagy Geoffroyt

u megnyerni a rovat irányítására. Eddig a dolgok részben jól mennek, persze vannak szörnyű fogyatkozások is, de hát a revuet nem lehet az első számból megítélni. Én legjobban tudom, mennyi a marha a munkatársak közt, mert érintkezem velük, de a sok barom ellen nehéz küzdeni. Egyéb dolgokban nincs különös újság, Lavottával

1

210 nap múlva megyünk Pestre, onnan esetleg Berlinbe, de az is lehet, hogy a berlini utat januárra halasztjuk. Még nem döntöttünk. Ha írni akar, válaszoljon mielőbb, különben nem talál Párisban a levele. Szívélyesen üdvözli híve Vályi MTAK Kézirattár Ms 4590/157. Kézírás a Les Documents du Progrès c. lap levélpapírján. Firenzébe írt levél. Vályi Félix ld. 41/10. 1 Papini, Giovanni (1881-1956) író, tanulmányíró, szerkesztő. 1903-1907 között Prezzolinivel a Leonardo c. lap szerkesztője, majd 1908-1913 között a Prezzolini-szerkesztette La Voce egyik leggyakoribb cikkírója, egy ideig szerkesztője. Ezidőben William James és a pragmatizmus híve, s a Leonardo-t ezen irányzat hivatalos orgánumává kívánta fejleszteni. Utóbb, 1913 körül a futurizmushoz csatlakozott, de hamarosan szembekerült és szakított Marinettivei. Korábban harcos ateista, a világháború után nagy visszhangot váltott ki meglepetésszerű megtérése, s Krisztus története c. világsikert aratott könyve. Az 1930-as években közeledett a fásizmushoz, ennek révén bolognai professzor, akadémiai tag lett. FL már 1907 őszén, firenzei időzése első heteiben találkozott vele futólag Firenzében, közelebbi kapcsolatukat Gabriella Gordigiani (ld. a 109. sz. levél jegyzetét) szorgalmazta, őbíztatta Papinit, keresse a kapcsolatot Füleppel és vonják be a Biblioteca Filosofica körében folyó munkába, amelynek Papini egyik fő hangadója volt. 1925-ben FL bevezetőt írt a Krisztus története magyar kiadásához. Ebben így emlékezik meg ismeretségük kezdetéről: Első érintkezésünk viharba fulladt; már az ötödik szónál vitába keveredtünk, úgy kellett széjjelválasztani bennünket.[. . .] Ezután gyakran találkoztam vele. [. . .] .. .gyakran pillantottam meg messziről Papini nyurga figuráját, amint öles léptekkel vágtatott előre, mint a hullámtörő éle a megtorló habok közt; eszményien csúnya feje, pisze orra, örökké harapásra késznek látszó szája, felső ajka alól kiálló nagy fogai, kusza üstöke a hátracsapott kalap alól széjjelberzenkedve, mint megannyi apró kígyó; akár csak valami férfi-Medusa feje, amelyik mindig azon füstölög, kit dermesszen meg valami elképesztő paradoxonnal vagy gorombasággal; mintha mindenestül azonmód most rúgtatna ki valamelyik megbarnult firenzei freskó embercsoportjából, vagy valamelyik Donatello-szobor Rilkéje árnyékából -; hóna alá csapott irat-paksamétával vagy könyvekkel iramlott el mellettem, kurtán biccentve, vagy torpant meg egy pillanatra néhány szót váltani. Gyakran könyököltük meg egymást, de véletlenül a könyvkereskedő pultja előtt, ahol az újdonságokközt turkált s rövidlátó szemét villámgyorsan jártatta a lapokon; leginkább azonban a Biblioteca Filosofica-ban méricskéltük egymást, ahwa szinte naponta jártunk mind a ketten s a vasárnap dé lutáni előadások után többedmagunkkal együtt mentünk el valamelyik terraszra a hallottak, megvitatni. Közel azért sokáig nem férkőztünk egymáshoz. Én Amendolával és Marrucchival barát 87