Fülep Lajos levelezése I.

Levelek

A dátum: postabélyegző. MTAK Kézirattár Ms 4588/310. Kézírás. Címzés: Msr. Louis Fiilep Paris Rue de la Grande Chaumière 12. Franciaország Márkus László ld. 11/4. Ld. a 28. sz. levél jegyzetét. 30. ERDEI VIKTOR - FÜLEP LAJOSNAK Nagybánya-Budapest, 1906. Vili. 18.-X. 14. Kedves Fülep levelét már jórég vettem, megnyugvással töltött cl, hogy amennyire - annyira ismét egészséges: egy Blummer [!] nevű szobrász,

1 ki egy ideig itt tartózkodott s Önnel Parisban futólag összekerült, említette, hogy ismét valami bélbaja volt.

2 Az én szerény véleményem az, hogy Ön diétikai hibákat követ el s nehezen emészthető dolgokkal táplálkozik. A dohány és szeszes italok élvezetét teljesen abba kellene tán hagynia, húsételeket meg vegetárius ételekkel felcserélnie: az intenzív szellemi életet élő embernek más táplálékkal kell élni mint a bourgeois- és arisztokrata társadalomnak, ha objektív akar maradni az élvezők táborával szemben: ez tán az érem egyik oldala. Mérsékelt puritanizmus, egyénileg átgondolt dietika helyén való művészembernél, amúgyis sokszor kirúg az ember a hámból. Itt majd egész vegetáriusan, de jól élek s mondhatom az idegek erősödnek s emésztési zavarok nincsenek. Ép úgy, mint egyebek felől gondolkodunk, gondolkodjunk megfelelő táplálkozásról is. Jóleső érzéssel tölt el, hogy tudom, hogy munkálkodik s hogy Paris megfelel teljesen annak, mit keresett. Csak a szellemi dictikát és ökonomiát se hagyja szem elől. Az itteni élet nagyon kedves és elég intenzív. Annyi piktor még sohse volt Bányán, mint ez idén. Párisból és Párisba gravitál kevés kivétellel az egész művész-generáció. Vannak törekvő emberek itt, kiknek művei közül azt hiszem a Salon dAutomne-ban látni fog néhányat: Czóbcl Béla

3 és Frim

4 küldenek ki innét oda képeket: az elsőtől néhány szép dolgot láttam. Törekszenek még oda Mikola András,

5 Czigány Dezső,

6 Boromisza Tibor,

7 Ziffer Sándor

8 és még többen igaz hogy embrió állapotban lévő formákban. Van Gogh, Gauguin, Henri Mattisse, Signac, Valloton

9 nagyban grasszálnak és nagyban röhöghetnének a sok ifjú művészhullán, kik állítólag vég-konzekvenciákat akarnának vonogatni a 19. század pikturájából. Fentiek közül többel találkozik azt hiszem majd odakünn. Mindent összevéve zavaros az itteni piktorélct és a zavrosban halásznak ifjak-vénck, kiknek egyénisége nem világít ki a homályból. Ami engem illet, hát szerény körülményeimhez képest eleget dolgozom: festek, rajzolok is, ha van rá energiám és kedvem, no meg anyagom. Az ú.n. terveim még a régiek: ősszcl-télen gyűjteményes kiállítás,

1

0 azután külföld. Októberben három hétre Pestre megyek, hogy végre is dűlőre hozzam ez ügyemet: a kiállítást értem: minden erőmmel azon leszek hogy meglegyen, ha a végzet is úgy akarná. Ha nem is sikerülne a dolog, amit a Sors ne adjon, külföldre okvetlenül kimegyek: leginkább Párisba, már ott kell, hogy lettem volt légyen: hisz Paris most kétségkívül az első művészváros, a „világ" közepe? 52