Fülep Lajos levelezése I.

Levelek

1 A levél nem ismeretes. 2 A Párizsba készüld FL ajánlólevelet kért Rippl-Rónaitól, hogy művészekkel ill. művészeti lapok szerkesztőival megismerkedhessék. 3 A Modern Művész« 1906. januári számában Lázár Béla: Látogatás a műteremben.Rippl-Rónai Józsefnél című cikkében megírja, hogy miután Rippl-Rónai a párizsi Salon-ban kiállította egyik képét, Willard és Maillol elvitte a Revue Blanche szerkesztőségébe, ahol az 1890-cs évek óta fiatal írók és művészek találkoztak. A lap a modern művészeti törekvések orgánuma és támogatója volt, szerkesztője és tulajdonosa a Lengyelországból Párizsba emigrált Thadée Natanson. Hozzá adott ajánlólevelet RipplRónai FL-nak, ebben arra kéri Natansont, fogadja szívesen és hozza össze FL-t művészekkel és a Mercure de France szerkesztőivel. FL valószínűleg nem használta fel az igen hibás franciasággal írott levelet, amely a hagyatékában maradt fenn. Borítékjára ceruzával ráírta: „Natanson volt a Revue Blanche szerkesztője". Jelz«e: Ms 4598/242. 4 FL-nak csak egy, 1911-ben Rippl-Rónaihoz írt levele ismeretes. Ld. a 179. sz. level«. 23. DUTKA ÁKOS - FÜLEP LAJOSNAK [Nagyvárad, 1906. V. 16.] Édes jó Öregem. Immár egy hónap óta, - eleinte lázas kíváncsisággal, - most már szomorú lemondással várom a leveled. Elgyötródöm, sokszor órák hosszat, hogy mivel adtam okot erre a kitagadásra, erre a fájdalmasan érintő kitessékelésre: a szeretetedből. Két év óta valahogyan a Te színes meleg egyéniséged hozzám forrott. Éreztem a lelked rokonságát és a rokon lelkek önzetlen szeretetét. Ha én vétkeztem is hallgatagságommal ez ellen az összetartozandóság ellen, Te eddig annyi jósággal szeretettel gondoltál rám, hogy soha sem jutott eszedbe, hogy ily szigorú -, vagy amire még gondolni is alig merek - nem törődő ridegséggel ébresszél fel. Édes jó Öregem, bármint legyen is kérlek a Te lelkedhez illő őszinteséggel írj meg kíméletlenül mindent, miért büntetsz. Ne hidd azonban, hogy az én pszychologiám nyomára nem jutott már elhidegülésednek. A Te szenzibilis lelked sóvárog az új, az eredeti művészi tökéletességek felé s ha valahol új illatú virágok bomlását látod, szereteteddel, megértő lelkeddel oda sietsz: ünnepeled, becézed, - de ha tökéletesebbet, kiforrottabb egyéniséget veszel észre, az igaz szépségért rajongó lelkesedéseddel oda sietsz új bálványod elé, - elfeledve, hogy az sem szemét, - amiben tegnap gyönyörűséget találtál. Ma Te azzal a lelkesedéssel állasz Ady Endre ragyogó zsenije előtt, amellyel ma egy éve én beszéltem neked róla, akkor Te engem kinevettél, - ma meg elbűvölten tőle engem szavadra sem méltatsz.

1 Nem a megbántott egyéni hiúság iratja e sorokat velem. Nem, csak a közös ügyünk a poézis. Én bízom még a két év előtt rólam táplált hitedben, hogy talán nekem is sikerül egy új húrt kötni a magyar Lyrára, s ha nem sikerülne is, - volt hozzá valami hivatottságom. Ha talán érzékenyen írtam ide e szomorú vallomásomat, - tulajdonítsd annak a fajdalomnak, amit e szeretetedből számkivető hallgatásoddal okoztál. Úgy vártam, hogy leszidsz, hogy a küldött poemákról elmondod a véleményed,

2 hogy a Te esztetikád színes virágaival gyönyörködtetsz egy két rám pazarolt gondolatodban. Igaz, hogy azt mondhatod, aki gyönyörködni akar az írásaidban, az vegye a Magyar Szemlét és Az Országot s mit akar leveleket mindenki, aki a lelkeddel rokon, hiszen akkor nem maradna nyugodt órád sem talán. Oh hisz én nem fogok panaszkodni, ha csak nagy néha írsz is, - csak ne feledkezz meg arról a nagy szeretetről, a mivel én hozzád tapadtam. 43