Fülep Lajos levelezése I.

Levelek

Nyomtatásból közölve. Megjelent a Magyar Szemle 1906.IV. 12-i számában FL következő nyilatkozatával: Nagyon csodálkozom azon, hogy bárki prepotenciával és igazságtalansággal vádolhatta Mihályfi urat. Kettőnk közt csak művészeti kérdésekről esett szó, s ha beszéltünk élő vagy elhunyt emberekről, az csak a művészet kapcsán történt. Hitem szerint pedig a művészetről, mégha az maga a színészet is, akárki táplálhat és vallhat véleményt a maga jó belátása szerint még Magyarországon is. Paulayról szólván, úgy gondolom, Mihályfi úr csak a színészről beszélt s véleményét vele együtt és rajtam kívül még alighanem nagyon sokan osztják Magyarországon. Hogy Mihályfi úr Paulay egyéb képességeiről nem beszélt, annak az az egyszerű magyarázata, hogy én nem kérdeztem őt más irányban s nemkértem tőle jellemrajzot Paulayról, mint olyanról. Utóvégre is egy félórás interviewben elég ha a kérdezett az éppen felvetett kérdésekre felel. Ez a magyarázata a lapszusoknak is, melyeket Mihályfi úr elkövetett; ő természetesen nem lehetett előre elkészülve arra, hogy egy ember eljön hozzá, aki kérdésekkel zaklatja, ennélfogva nem is várhat tőle senki essayt a színészetről teljes névsorral. Elég annyi, hogy Mihály fi úr válaszában mi a férfiasan kimondott igazságot találtuk meg, amelyre nemcsak hogy büszke lehet Mihályfi úr, hanem büszke lehet arra is, ha támadják érte s ha ő férfiasan helyt áll azért, amit nyíltan és öntudatosan kimondott. Fülep Lajos Mihályfi Károly (1856-1936) színművész, 1880 óta a Nemzeti Színház tagja. A régi, romantikus szavaló iskola képviselője. 1 FL Színészek a színészetről. Mihályfi Károly c. riportjáról van szó, amely a Magyar Szemle 1906. m. 22-i számában jelent meg. 2 Paulay Ede (1836-1894) a Nemzeti Színház igazgatója. Mihályfi róla szóló passzusa: „Képzelje el azt az időt, amikor... Paulay ho-ho-hózott." (Fülep I/II. 131.) 3 Halmi Ferenc (1850-1883), Szigeti József (1822-1902), Feleky Miklós (1818-1902), Náday Ferenc (1840-1909) és Újházi Ede (1844-1915) valamennyien a Nemzeti Színház tagjai voltak. 21. FÜLEP LAJOS - DUTKA ÁKOSNAK [Bp. 1906. ül-IV. első fele] Édes fiam. Azt ugyan még most se tudom, hogy mi a fészkes fenét kerestél Amerika országban,

1 dehát azt már úgy látszik nem is fogom megtudni tőled. Mert legközelebb ugyanúgy meg fogsz feledkezni erről, mint most. Különben ez mellékes, az a fő, hogy tanultál-e valamit és tudsz-e? Mert csak diszharmóniákért Amerikába menni, nem érdemes. Én ugyan azt tartom, hogy számodra sokkal egészségesebb dolog lett volna Párisba menni, megtanulni franciául és egyáltalán tanulni és a szemedet kinyitni. Mert hát ez nagyon szükséges, enélkül nem viszed semmire. Te, édes öregem, ott Nagyváradon nem tanultál meg tovább látni, mint a szőlők határa és az orfeum-lányok seggepartja. Az meg, hogy tengert láttál és beleszagoltál az angol smokkingba, hát dög kevés. Egy kis nagy művészetet, nagy poézist, nagy életet kell átcsinálni. Paris. Gazdagodni. Az intellektus, meg a szociologia, meg a harmónia az a kultursmokkoknak való, nekünk más kell. Ezeket az ügyeket majd elintézik ők helyettünk. Minekünk szabadság kell, művészet meg más ilyen ételek, amitől görcs száll az angol intellektusok pontos gyomrába. Én már megyek.

2 Körülbelül 3-4 hét múlva indulok Páris felé, azzal a szilárdan feltett szándékkal, hogy csak a legkétségbeesettebb nyomorúság hozhat haza. Amíg lesz egy födél, ahol meghálhatok és egy darab kenyér, mellyel megtöltöm a bendőm, addig maradok. Erős a hitem, hogy többet nem látom meg szép hazám földét. Bár úgy lehetne. Ki, az Isten nyilába, már nem birom a piszkot és a rothadást. Érzem, itt tönkremegyek a legrövidebb idő alatt Hát te nem jössz? 40