Fülep Lajos levelezése I.

Levelek

Ami a debreceni dolgot illeti, írtam Gáspárnak,

1 de választ nem kaptam. No ez nem olyan nagy baj utóvégre itthon is keresek annyit, hogy megélek akárha Debrecenben volnék. Jobban fej, hogy nem lehetek a te körödben. Attól sokat vártam. Ha melletted vagyok többet emelkedett volna a lelkem a csöndes, harmonikus bölcsesség felé. No de ne érzelegjünk. Majd csak elérkezik annak az ideje is. Most, hogy Vészi

2 lett a sajtóiroda főnöke Bíró

3 talán tehetne értem valamit. Nem gondolod? Ha az én egyéniségem kaphatna ott foglalkozást, kérlek tanácsolj valamit. A te munkásságodra nagyon kíváncsi vagyok s ha teheted küldj a Modern Művészetből egy példányt.

4 Kárpáti Aurélnak küldtem könyvet és verset is.

5 Bizony jó volna az a pár forint is. Édes jó Öregem írj magadról a viszonyaidról a Hazánkról a terveidről és egyebekről. Én most még két kis írásomat mellékelem ide,

6 a viszontlátásig pedig ölel hűséges híved Dutka Ákos A tartalom alapján datálva: a levél válasz a 15. sz. levélre. MTAK Kézirattár Ms 4188/152. Kézírás. A levél Dutka Ákos hagyatékában maradt fenn, így valószínű, hogy nem küldte el. Címzés: Nagyságos Fülep Lajos hírlapíró úrnak Budapest Teréz körút 22. ül. 16. Dutka Ákos ld. az 1. sz. levél jegyzetét. 1 Ld. a 13. és 14. sz. leveleket. 2 Vészi József (1858-1940) 1877-től újságíró, a Budapester Tageblatt és a Pester Lloyd munkatársa. 1894-től a Pesti Napló főszerkesztője, 1896-tól a Budapesti Napló alapítója és főszerkesztője. A Fehérváry-kormány idején (1905. VI. 18-1906. IV. 8.) lett a Miniszterelnökség sajtóirodájának vezetője. A darabont-kormány bukása után Berlinbe költözött. 3 Bíró Lajos (1880-1948) író, újságíró, előbb a nagyváradi Szabadság, 1905-től a Budapesti Napló munkatársa. 1906-ban feleségül vette Vészi József Jolán leányát. 1907-1909 között Berlinben élt. 4 Ld. 14/7. 5 Ld. a 15. sz. levelet. 6 Nem maradtak fenn. 17. LYKA KÁROLY - FÜLEP LAJOSNAK Bp. 1906. II. 20. Igen tisztelt uram, engedje meg, hogy hivatkozzam szíves beleegyező szavaira s kérjem ama cikkek egyikét, amelyekről a Kairo-kávéházban

1 beszélgettünk. Ha már az első számban (amely sajnálatomra se nekem, se másnak nem fog örömöt okozni) nem közölhettem öntől semmit, úgy legalább a második számára ugyebár ad valamit.

2 Nem tudom, nem feszélyezi-e önt a „Művészet" színtelensége, szürke programmja. De tessék meggondolni, hogy a mi nagy közönségünknek sokkal könnyebben és hathatósabban lehet művészeti tanulságokat beadni ilyen módon, mint ha a tendencia nyilvánvaló volna. Eszembe jut Cziklay Lajosnak

3 egy mondása: azon kesergett, hogy nálunk nem lehet még a papság körében 36