Fülep Lajos levelezése I.

Levelek

pompája, a gyönyör és elképzelhetetlen kéj és gazdagság, s a kis utcáknak halott csöndje, nyomorúsága; a kertek holdvilágos fái, s a gyönyörű fasoros avenuek langyos nyári éjszakája leírhatatlan. Csak hazugság lehet, amit erről írnak. Érezni, érezni kell azt csak. Hej, ha itt lenne, csinálnánk olyan kóborlásokat, hogy olyat még Páris nem látott. Különben is néha nappal alszom s egész éjjel mászkálok az utcákon, igen sokszor olyan helyeken, hogyha az édes anyám látja, tudom megijedne szegény. Sokszor egy paraszt hajszálon függ itt az embernek az élete. De ép ez ami izgat, fölkeresni a veszedelmes helyeket a maguk valójában. Minél nagyobb az izgalom, annál nagyobb az élvezet s igazán érezni csak dobogó szívvel, lüktető erekkel lehet. Verse nagyon tetszett, sok közvetlen érzés és melegség van benne.

3 A printje azonban sablonos, megint az utolsó strófa, mint a másiknál. Olyan, mintha a piktor, aki nem tudja abba hagyni a képét, s mikor azon a fokon van, hogy mindent éreztet, sejtet, akkor, amit nekünk kell megéreznünk és sejtenünk, megmagyarázza. Lehet, hogy nem vagyok elég igazságos ebben a pillanatban, de igazán annyi mindenfélével tele van a fejem, hogy óriási méretek hullámzanak a szemem előtt, hogy egyszerre nem tudok igazságos lenni. Mikor majd nyugodtabb leszek, akkor újra el fogom olvasni. Most, amint az izgatott írásomon is láthatja, abban a kéjes, gyönyörű állapotban vagyok, amikor reszket az ember keze, lüktetnek a halántékai, s nem tud nyugodtan gondolkozni. Ez a párisi levegő, a párisi élet, amelyben semmi nyugalom, semmi petyhüdtség, hanem csupa forrongás és evolúció van. Levele végén felvetett tervére máskor akarok részletesebben felelni. Most csak annyit, hogy vágyakozását nagyon méltánylom, magam is keresztül mentem rajta. Az bizonyos, hogy Pestre kell jönnie,

4 bár meg vagyok győződve, hogy ha Pesten élt két évig, mint én, vagy vissza fog menni, ahonnan jött, vagy pedig ki fog vándorolni Amerikába, mint ahogy én is akartam. A dolog azonban nagyon nehéz. Sok nyomorúsággal jár, s undokabb valamit, mint a Pesten való újságíróskodás, nem tudok elképzelni. Kiöl az emberből minden tisztességes érzést, s egy hónap éppen elég rá, hogy többet soha verset ne írjon. Magam is, ha visszamegyek, nem leszek semmiféle lapnál, azt hiszem, csak úgy fogok dolgozni, kívülről,

5 mint ahogy most küldök innen hetenkint cikkeket a Hazánknak.

6 Minderről azonban legközelebb részletesen fogok írni, addig is azonban írja meg, hogy nincs-e valami jó embere, aki valami hivatalba tegye Pesten addig is, amíg majd valami lapnál kap állást, ha már mindenáron laphoz akar menni. Csak így lehet csinálni a dolgot, mert esetleg eltart egy-két hónapig a facérság. Szívből üdvözli jó barátja Fülep Lajos Páris, 12. Rue de la Grande Chaumière. A dátum: postabélyegző. MTAK Kézirattár Ms 4190/232. Közölve: Dutka 77-79. Kézírás. Címzés: Tfek.fintetes] Dutka Ákos hírlapíró úrnak Nagyvárad Lukács György u. 861. Hongrie Feladó: Exp. Louis Fülep Paris 12 Rue de la G[ran]de Chaumière. Dutka Ákos ld. az 1. sz. levél jegyzetét. 1 Valószínűleg Márffy Ödön (1878-1959), aki 1902-1906 között Párizsban, az École des Beaux-Arts-on tanult. FL 1904-ben ismerte meg, a Baross-kávéház „balszélfogó" asztaltársaság tagjaként találkoztak 26