Fülep Lajos levelezése I.

Levelek

don, nem tudom ugyan, hogy milyen a külseje, de derék fiú lehet. Azzal megnyugszik az ember és megiszik egy pohár bort az egészségére. Hogy azonban ez így még sincsen egészen jól, az bizonyos. Mert hát távolság - az nem távolság. Fogalom, amelyen túl tudjuk magunkat tenni azzal, hogy találkozni fogunk. Mikor, nem tudom, de szeretném ha mielőbb, bár mostanság nem igen kínálkozik rá remény. A jövő hónap elején ugyanis hosszú útra készülök: föl akarom keresni a minden modern művészetek és forradalmak hatalmas fészkét, Párist, az emberiségnek ezt az óriási tanító mesterét, minden szépnek és rútnak a szülőanyját.

2 (Persze özvegy asszony, abból a fajtából, akinek ura sohase volt.) Néhány hónapot akarok ott tölteni, hogy fölrázzam magam átkozott fásultságomból, hogy új életet keressek, amelyikén magam is újra éledjek. Sok mindent fűzök ehhez a valószínűleg sok nyomorúsággal és nélkülözéssel fűszerezett kirándulásomhoz, de azt hiszem, hogy egészségesebben fogok hazatérni, mint elmentem. Még ingadozom az emberi problémákban, még hiszek az erkölcsben s néha eszembejut az Isten neve is . . . felejteni megyek. Erőlevesen, [!] tanulmányszerűen akarom megtanulni az emberi butaság által sankcionált erkölcs és erkölcstelenség fogalmának ürességét az emberi élet szűzi megnyilatkozásának egyformaságát akarom megfigyelni a szép között a bűnnek ebben az óriási fészkében. Hiszem, hogy megtalálom. Ez akadálya annak, hogy hamarosan találkozzunk, hacsak úgy föl nem pakol, mint én, s habozás nélkül szintén útnak nem indul. De félek, hogy kevesebb a vállalkozási szelleme, s látom, hogy a lelki egyensúlya is biztosabb, semhogy ilyen kiruccanásba belemenne. Mindez azonban nem akadály. Megismertethetjük egymást egymással, csak akarnunk kell. Ha ösmeri Dostojevszkynek a Fehér éjszakáit (s ha nem ösmeri, haladéktalanul olvassa el), akkor tudja, hogy mire célzok.

3 S az ötletnek meg lesz az az eredetisége, hogy nem fogunk hazudni. Megismertetjük majd egymással az egyéniségünket, a gondolkozásunkat, a fejlődésünket, s ami fő - az életünket, ha van kedve hozzá. Még pedig oly őszintén, mintha gyermekkorunktól együtt nőttünk volna fel, s semmi bűnünk nem volna titok egymás előtt. Mivel pedig egyszuszra mindez sok lenne, folytatásokban, levélváltásokban írjuk meg egymásnak egész gyerekkorunktól fogva az életünket, úgy ahogy gondoljuk és érezzük, hogy volt. Ha van hozzá kedve, akkor önön a sor a kezdésre. Hogy mi lesz a haszna, arra majd a végén jövünk rá. Föl tehát, üzenjen hadat minden titkolódzásnak és tárja föl előttem az életét, a lelkét. Jó tét helyébe jót várj! Egyebekben még arról értesítem, hogy most egy kis kellemetlenségem is van, amennyiben a Hazánkban és a Magyarságban megjelent öt riport cikkem miatt sajtópört akasztottak a nyakamba. Az a szerencsém, hogy a tárgyalásra majd csak késő ősszel kerül sor. Levelét várja jó barátja Fülep Lajos Csillaghegy, május, szombat A tartalom alapján datálva: FL recenziója 1904. V. 25-én jelent meg, a levelel az utána következő szombaton, V. 28-án (na. MTAK Kézirattár Ms 4190/227. Közölve: Dutka 76-77. Kézírás a „Hazánk" levélpapírján. Nagyváradra ín levél. 21