Fülep Lajos: Egybegyűjtött írások III.
A szerző életében megjelent írások
Ez az erkölcsi felelősség pedig egyenesen mérhetetlenné növekszik, amikor a fővárosban emelendő templomról van szó. Mert ez a templom okvetlenül mintául fog szolgálni sok másnak, s így kiszámíthatatlan következményekkel jár megoldásának minéműsége. A mondottak után nem nehéz rámutatni, hogy ez a megoldás csak egyféle lehet. Építhetnek itt olyan templomot, hogy a világ csodájára jár, építheti azt maga Iktinos vagy Michelangelo, a „klasszikus stílusoknak" ezek a született mesterei, ha nem felel meg hivatásának, speciális kálvinista hivatásának, nem értünk vele célt, és kezdhetjük a dolgot élőiről. Ne jelképezzen" az a templom semmit, ne „jelképezze" még a „modern kálvinista szellemet" se, ne akarjon „a budapesti kálvinista egyház, sőt az egész magyar kálvinistaság szimbóluma" lenni (újból bocsánatot kell kérnem Gonda úrtól, amiért vele polemizálok), hanem mindenekelőtt legyen igehirdetésre alkalmas helyiség, amelybe ahány ember belefér, mind egyformán jól hallja a pap szavát. Ha ilyen lesz, jobban, becsületesebben és művészibben fog az „jelképezni", mint gondolnók. A kálvinista templomnak nem lehet célja olyannak lennie, hogy „aki oda belép, szinte önkénytelenül érezze lelkének szárnyalását, mely közelebb viszi őt Istenéhez". Az ilyen hatást csak külső eszközökkel lehet elérni. A kálvinizmusnak épp az adott és az ad létjogosultságot, hogy ezekről az eszközökről lemondott. Ha megtartja őket, mi marad meg benne a sajátja? A kálvinista templomnak egyetlen tartalma van s ez: az Ige. Az igének kell benne testet öltenie, nem pedig a kálvinistaság „presztízsének" - ezt a presztízst is csak az ige adhatja meg. Ha csak művészet kell, művészi temploma van a kálvinistaságnak Pesten: a Kálvin téri templom. Ennél különbet művészi tekintetben nem fognak építeni. Ha csak művészet kell, tessék ezt megtartani. És ne tessék attól félni, hogy szégyent fog vallani a főváros vagy a Kálvin tér „nagyszerű művészi fejlődésében". Ettől a „nagyszerű fejlődéstől" különben is mentsen meg minden jótét lelket az Isten. És ne tessék attól félni, hogy el fog törpülni, el fog tűnni a körötte támadó hatalmas épületek között. Minél hatalmasabb monstrumokat fognak köréje építeni, annál jobban ki fog tűnni és érvényesülni annak az ócska templomnak a szépsége. Művészi szempontból hát csak az vesse le róla az első követ, aki különbet tud a helyére tenni. Azonban kálvinista temploma nincs Pesten a kálvinistaságnak. Sem ez, sem a budai, sem a fasori. Protestáns templom is csak egy van igazi a fővárosban: a Deák téri. Annak kell tehát építenie az új templomot, aki nem a „történeti stílusokban mester", hanem aki megérti azt az abszolút újat, amire itt szükség van. Aki nemcsak azt tudja a kálvinista templomról, hogy az a képek és szobrok hiányával különbözik a katolikus templomtól, aki nemcsak azt tudja a fővárosban építendő templomról, hogy annak toronyra semmi szüksége, hanem aki meg tudja oldani a tökéletes igehirdetésnek elsősorban technikai és konstruktív problémáját; aki meg tudja oldani a szószék és az Úrasztala elhelyezésének problémáját, hogy a pap közvetlenül, elválasztó üres térség nélkül lehessen a hívei között, de azért az asztalnak is meglegyen a maga helye; s azt a többi problémát, amelyekre immár nem terjeszkedhetem ki. Hogy van-e ilyan építészünk, nem tudom, és nem az én feladatom keresni. Mielőtt azonban ő tisztában lehetne a problémájával, tisztában kell lenniök vele a megbízóknak. 62
