Fülep Lajos: Egybegyűjtött írások III.

Töredékek, vázlatok

Pusztulás, inség nyomorúság - leírhatatlan. Mi ugyan sokat átéltünk, s alkalmasok vagyunk ilyesminek elképzelésére, de mi se tudjuk. A mezőn ellenség, a falvak közt döghalál. Nagy temető az egész ország, egész falvak kipusztultak, eltűntek. Krónikaíró: Ellenségnek megismered rettenetességét Nagy sírással ott megeszed ten gyermeked testét. Batthyány Ferenc Mária királynőnek: „Olyan veszélyben és nyomorban van most a szegény Magyarország, hogy az anya gyermekét eldobva, a férj hitvesét elhagyva kénytelen futni az ellenség elől." Volt-e valaha nemzet, amelynek vigasztalásra és megtartó erőre nagyobb szüksége volt? Petőfi: „Isten csudája, hogy áll hazánk."

2

1 Hát csakugyan csoda történt. Az örök megtartó, megváltó: a Jézus evangéliuma. Az evangélium hatása alatt a magyar úgyszólván elfelejt mindent, törököt, németet, és arra az egy nagy valóságra fordítja tekintetét, hogy az a nagy csapás, ami az országot érte, nem más, mint a tétlenség, istentelenség gyümölcse. A kor egyik költője: „Haragra indítánk hitetlenségünkkel, Vakságunkkal és nagy hamisságunkkal, Azért ő haragja ellenünk gerjede, Bosszúállás ostora reánk szállá, Köztünk meghasonlás, irigység, gyűlölség" (akárcsak ma). E magábaszállásban van a meggyógyulás diszpozíciója, a megújulásé, megreformálódásé. Reformáció csodás, gyors terjedése. Nép papjainak, lelki vezéreinek egy része példával járt elől; jobbra vágyódó lelkek; teljes megújulást kerestek. Podmaniczky István, Thurzó Ferenc nyitrai püspökök, Bebek Imre fejérvári prépost, Ladányi György apát, Dudich Endre pécsi püspök elhagyták főpapi széköket és megházasodtak. De volt mélyenjáró politikai ok is. Ferdinánd király mindenképpen megnyirbálni igyekszik Magyarország ősi függetlenségét. A török ellen teljesen tehetetlen ugyan, de arra van képessége, hogy ami még eddig a nemzet számára megmaradt, ami az egyetlen becses dolog volt még a nemzet előtt, ti. a szabadságát és függetlenségét, veszedelembe jutassa. Amint a magyar nemzet a protestantizmusban felismerte a szabadságszellemét, úgy érezte, hogy ez segíteni fog neki veszélyeztetett függetlensége megőrzésében, alkotmánya továbbépítésében, valamint a megrongált nemzeti öntudat fejlesztésében is. Belátván, hogy a vallásos reformoknak ez az iránya egyúttal éppen olyan politikai tényező is, mint aminőre a nemzetnek most a legnagyobb szüksége van, hihetetlen gyorsasággal karolta föl a nemzetnek minden rétege a protestantizmust, melyet azelőtt megvetett. A nemzeti érzület tehát a protestantizmussal szemben teljesen átalakult, és tisztelettel fogadta azokat, kiket még csak nem is olyan régen máglyára ítélt volna. A romok közt templomok, iskolák épülnek, melyekből énekek szállnak fel lelkesen, és amelyekben hangzik a beszéd, az ige, mely megmarad, megtart. Horváth Cyrill: „Vallás, mely a híveknek úgyszólván kötelességévé teszi, hogy a maguk lábán járjanak, és a szent iratokat olvassák, mint a protestáns, nem lehet el valódi népoktatás és könyvek nélkül. Az új hithirdető nemcsak lelkipásztor, de tanító, író és - ilyenek hiányában - nyomtató egyszersmind. Egyszerre föllendül 443