Fülep Lajos: Egybegyűjtött írások III.
A szerző életében megjelent írások
befolyás alól való felszabadításában látta. „Ahogy a szocializmus a proletárságnak a polgári osztályoktól való megváltásának módszere volt, úgy lesz a nacionalizmus a mi számunkra, olaszok számára, a franciáktól, németektől, angoloktól, észak- és délamerikaiaktól, ezen mi bourgeois-inktól való megváltásunknak módszere" - írta Corradini* azokban a nevezetes napokban. Ennek a tudatosan és tervszerűen megvalósítandó megváltási módszernek első nagy aktusaként a tripoliszi hadjáratot hirdették. Hogy az olasz imperializmus első fejezete nem valósította meg a demográfiai és gazdasági célt, az nyomban kiderült a tripoliszi hadjárat után; hogy pedig a politikai megváltási célt sem érte el, azt ennek a legfiatalabb imperializmusnak hamar bekövetkezett s most lejátszódó második fejezete bizonyítja. Ez a második fejezet az elsőben gyökerezik, az első viszont - felerészben legalább, politikai oldalát tekintve - nem az ország talajában, hanem az európai imperializmus támasztotta szükségszerűségből sarjadt. Azt lehet mondani, hogy Itáliára rákényszerítették az imperializmust, de amikor az az imperializmus megvolt, amikor készen volt, akkor - mint az anyatestről levált új test - természetszerűleg élte tovább a maga életét. A varázsló inas meséje igazolódott be rajta is. Ujabb orientálódása, miután a Földközi-tenger felől biztosította magát, nem lehetett kétséges: már első fejezetében ott lappangtak azok a motívumok, amelyek a másodikban döntő erővel léptek fel. A régi irredentizmus mellett, amelyet Itália mértékadó köreiben nem vettek komolyan, vagy legalábbis nem tartottak aktuálisnak, feltámadt új nacionalizmus (1909) kezdettől fogva az ausztriai olasz provinciákra irányította figyelmét és felhasználta a maga javára azt az ellenséges hangulatot, melyet a tripoliszi vállalkozás német és magyarosztrák részről Itália ellen ébresztett. Igaz, hogy ez az ellenséges hangulat hasonló mértékben megvolt Ausztriában és Franciaországban, de jogosságát ebben a két országban az olaszok valahogy még elismerték; hiszen a vállalkozás éle e két ország tervei és érdekei ellen irányult; de nem tudták megbocsátani sem a németeknek, sem nekünk, hogy egyfelől nem akartuk az Itáliára bekövetkezett politikai szükségszerűségnek álláspontját elfogadni, másfelől vitattuk a vállalkozásnak speciálisan olasz jellegét és jogosultságát. A tripoliszi kolónia ügye sajátosan olasz ügy, mely különösen földközi-tengeri jellegénél fogva nem érinti az adriai szövetségest - ez volt az olasz politikusok véleménye, akiket a két szövetséges viselkedése különösen elkeserített. Virginio Gayda egy sereg idézetet közöl könyvében** a német és osztrák sajtó, különösen a Danzer's Armee-Zeitung nyilatkozataiból, s ezek az idézetek eléggé megértetik az olaszok akkori hangulatát. „ E la storia di ieri, che nessun italiano dovrá mai dimenticare " 1 0 - teszi hozzá Gayda. És amint a következmények bizonyítják, nem is felejtett el. A háborús propaganda sikeresen felhasználta őket. Ezek azonban érzelmi motívumok, amelyeket eszközül fel lehetett használni, de amelyek magukban Itáliát mégsem sodorták volna bele a háborúba. Itália nem az az ország, ahol a politikát érzelmi motívumok irányítják. Valamely ország mentalitása nem változik meg máról holnapra - Itália pedig a háború előtt sokkal inkább ra* Enrico Corradini: II volere d'Italia. Napoli 1911. 206. 1. * * Virginio Gayda: La crisi di un Impero. Torino 1915. 304-318. 1. - Második kiadása L' Austria di Francesco Giuseppe címen uo. 22
