Fülep Lajos: Egybegyűjtött írások III.
A szerző életében megjelent írások
a reális viszonyokhoz nem alkalmazkodni, felhőkön trónolni és légvárakat építeni. Szóval a lehető legantipolitikusabban csinálni politikát. Ha egyáltalán politikacsinálásnak lehet nevezni az ilyet. A Monarchia nagykövetsége és rajta keresztül külügyminisztériumunk sokat tanulhatott volna a Balkán-háború idején az olasz újságíróktól, ha szóba állt volna velük. Ezek között olyanok voltak, akik évtizedeket töltöttek a Balkánon, ismerték annak minden viszonyát, s nemcsak másként, hanem épp ellenkezőleg látták a dolgokat, mint a mi külpolitikusaink és közvéleményünk. Oly pontosan tudták a Balkán-szövetség létrejöttének minden csínját-bínját, minden titkos (különösen angol) rugóját, úgy ismerték az előkészületeket, hogy nem kellett prófétáknak lenniök ahhoz, hogy a következmények nekik adjanak igazat. És nem csináltak titkot abból, amit tudtak. Nagyon világosan megírták, miért tartják lehetetlennek Törökország győzelmét. Hozzá még - a kis Balkán-népek sikerein fellelkesülő közhangulattal szemben - a Törökországgal való teljes kibékülést tartották szükségesnek a szláv kérdés felvetődésével kapcsolatos reális, jövőbe látó politikából. Alkalmam volt ezt egyszer elmondani követségünk titkárának, aki igen előzékenyen és figyelmesen meghallgatott, mindenben igazat is adott nekem, de azután kijelentette, hogy ezek a dolgok nem tartoznak rájuk, nekik a Ballplatzról 3 jövő direktívákhoz kell tartaniok magukat, ezek között pedig első és főszabály a sajtó negligálása. Hivatkoztam nagynevű írókra, akiktől a követ úr olyan dolgokat hallhatna, amiket talán nem tud, s nagy hasznát vehetné - hiába, ami nem szabad, nem szabad. Az volt az impresszióm, hogy ezeknek az uraknak, mint a katonáknak, minden meg van engedve, az egy politikán kívül. A fő, hogy jegyzékeket adjanak tovább és aktákat intézzenek el. Ilyen körülmények között - az olasz politikai élettel kapcsolat híján levő közvéleményünk s e kapcsolat megteremtését elhanyagoló külpolitikai rendszerünk korszakában - ért bennünket a háború. Az a háború, mely az olasz imperializmus történetében a líbiai hadjárat után a második fejezetet jelenti, s melynek természetrajzával, jóllehet nagyon közelről érint bennünket, talán éppoly kevéssé vagyunk tisztában, mint az elsővel. Ellenkező esetben sem annyira meg nem lepett, sem annyira ki nem hozott volna a sodrunkból bennünket, mint ahogy tette. Nem az erkölcsi felháborodást értem, mert az erkölcsi érzülettel nem lehet vitázni. Viszont az erkölcsi állásfoglalás csak akkor igazán jogosult, ha a tények teljes ismeretén alapul. Megvolt és megvan-e ez vajon? Próbáltunk-e tout connaitre, pour tout comprendre 4 - ez az elv lévén a lényeges a politika és történelem nagy kérdéseiben, szemben a tout comprendre, pour tout pardonner 5 tautologikus elvével? Minden imperializmus veszélyes a népek békés fejlődésére, s ezért, magasabb szempontból tekintve, mindenik magában hordja önnön végzetének csíráját is. Minden imperializmus rejt magában olyan momentumot, amelyen akarva, nem akarva önmaga ellen fordul. Ezt a momentumot az európai imperializmus megteremtőjére, Angliára nézve, a világháború egyre jobban megérlelte Oroszországhoz és Amerikához való viszonyában. Az a veszedelem, amely Európát Amerika részéről fenyegeti, mindeneknél jobban fenyegeti Angliát. Amerika hadüzenete bármely európai államnak egyértelmű Amerika hadüzenetével Európának - egyértelmű az egész európai kultúra kockára vetésével. Ez a végső konzekvenciája az európai 19
