Fülep Lajos: Egybegyűjtött írások II.
A szerző életében megjelent írások
ni alkalmazásával, hogy az emberi intellektus produktumai, a gondolatok, nézetek, világfelfogások közül azok maradtak fönn és győztek, amelyek lehetővé tették az élet boldogulását, nem pedig azok, amelyek igazak voltak. „Igazsággá" az erősödik, ami bizonyos kor és faj létföltételeinek megfelel: idők folytán azon nézetek vernek gyökeret az emberiségben, melyek leginkább hasznára vannak, szóval, amelyektől hosszú élete függ. Ennek a fölfogásnak természetes következése volt a tévedések ellenségének, a tudománynak megtagadása és támadása. Ettől a tagadástól azonban Nietzschének meg kellett tennie az elhatározó lépést az állításhoz, a pozitív eredményhez. Nem elég tisztában lennünk az intellektuális téren uralkodó hasznossági elvvel, azt értékesíteni is kell tudnunk. Olyan gondolatokat, világnézeteket, filozófiákat kell teremtenünk, amelyek kiválasszák az élet értékesebb elemeit, azokat fönntartsák, fejlesszék, gazdagítsák - nem világnézetünk igazságával, hanem életfejlesztő, életgazdagító képességével kell törődnünk. Ki teremthet ilyen nézeteket, világfölfogásokat? A tudós? Az igazságnak élettagadó aszkétája? Szó sincs róla. Csak a filozófus - az új filozófus. Ezért tiltakozik oly élesen az ellen, hogy a filozófiai munkásokat s egyáltalán a tudományos embereket összetévesszük a filozófusokkal - szigorúan meg kell adni „mindenkinek a magáét". Az igazi filozófus neveléséhez szükséges lehet, hogy maga is állt légyen egyszer mindama fokokon, melyeken szolgái, a filozófia tudományos munkásai, megállapodnak - meg kell hogy állapodjanak; talán lennie kellett neki is kritikusnak, szkeptikusnak, dogmatikusnak, historikusnak és azonkívül költőnek és gyűjtőnek, utazónak és rejtélyfej tőnek, moralistának, látnoknak és „szabad szellemnek", és lennie jóformán mindennek, hogy bejárhassa az emberi értékek és érték-érzések határát, és sokféle szemmel és lelkiismerettel el tudjon látni a magasból minden távolságra, a mélyből minden magosságba, a zugból minden térségre - hogy mindenütt fölismerje és kiválassza az életet segítő vagy pusztító elemeket, értékeket. Mindez azonban csak előföltétele hivatásának: föladata mást kíván tőle - azt, hogy értékeket teremtsen. A Kant és Hegel fajtájából való nemes filozófiai munkások hivatása, hogy meglevő értékek tényállását felfedjék és megállapítsák - rég elfogadott értékelésekét, értékalkotásokét, melyek uralomra jutottak, s egy ideig „igazság" volt a nevük - és formulákba szorítsák őket akár logikai, akár politikai (morális), akár művészi téren. Ezeknek a kutatóknak tiszte, hogy mindazt, ami eddig történt, és minden értékelést, áttekinthetővé, megfoghatóvá, kezelhetővé tegyék, mindazt, ami hosszú, sőt magát az „időt" is, megkurtítsák, s az egész múltat meghódítsák: óriási és csodálatos föladat, melynek szolgálatában bizonyára kielégülhet minden nemes büszkeség, minden szívós akarat. Az igazi filozófusok azonban parancsosztók és törvényhozók: azt mondják, „így kell lennie!", ők határozzák meg az ember irányát és célját, s fölhasználják az összes filozófiai munkásoknak, a múlt összes hódítóinak munkálatait - alkotó kézzel a jövendőbe nyúlnak, s mindaz, ami van és volt, eszközzé, szerszámmá, pöröllyé válik kezükben. Az ő „megismerésük" alkotás, alkotásuk törvényhozás, az igazságot kereső akaratuk - a hatalomra törő akarat. - Vannak-e ma ilyen filozófusok? Voltak-e már ilyen filozófusok? Nem kell-e ilyen filozófusoknak jönniök?... kérdi Nietzsche. - S ő, aki tudatára ébredt az életet emelő vagy pusztító erőknek, az emberiséget sorvasztó vagy gazdagító világnézeteknek, aki a mai demokratikus mozgalomban nem csupán a politikai szervezet hanyatlását látja, hanem egyáltalán az ember hanyatlásának, 68
