Fülep Lajos: Egybegyűjtött írások II.

A szerző életében megjelent írások

járulnia: a művészének. A körülmények kedvezőek voltak hajlamának teljes kifejlesztéséhez, s ez irányban is olyan dolgok érték, melyek a schopenhaueri filozófiáéhoz hasonló végzetességgel szóltak bele életébe. Mindjobban előtérbe lép Wagner, s ami volt Nietzschének Schopenhauer a filozófiában, az lett neki Wagner a művészetben. Nietzsche 1870-ben rendes tanárrá lépett elő, de még ez évben megszakadt tanári működése, mert a francia-német háború kitörtével maga is elment a harctérre betegápolónak. Nagyon megbetegedett, s ez időtől kezdve el sem maradtak tőle a nyavalyák, az álmatlanság, fejfájás, gyomorbaj, olykor a vaksággal határos rövidlátás. Hogy mi volt oka sok bajának, egész biztosan megállapítani nem lehet. Nagy kárt tett benne az is, hogy tanársága idején munkával túlerőltette magát. Már Baselbe menet magával vitte Wagner barátságát, s ez tartotta benne a lelket nyomasztó elfoglaltságaiban és súlyos egészségi állapotában. Benső barátságot kötött Wagnerrel és családjával, kik Tribschenben laktak a Vierwaldstátter tó mentén, hol Nietzsche gyakran volt vendégük. A nagy zeneköltő és hívei ekkor foglalkoztak a wagneri ideál megvalósításával, Bayreuth tervével. Schopenhauer mellett Wagner lett Nietzsche ideálja. Több ennél, ő maga volt az eleven schopenhaueri ember, a művész, hérosz, filozófus egy személyben, sokkal több hát, mint egy nagy filozófiai rendszer - élő, hatalmas egyéniség. Ha a wagneri zene mint zene, schopenhaueri nyelven szólva, magának a világ lényegének megnyilatkozása, Wagner, az ember, maga is isteni valami volt neki, föltétlen idealizmusát, mély és megindító emberiességét s fönséges komolyságát Nietzsche nem győzte eléggé csodálni. A húsból-vérből való schopenhaueri filozófiát látta Wagnerben, a művészetnek és filozófiának egyesülését s az emberiség újjáteremtésére támadt nagy akaratot. Ez újjáteremtés munkáját Nietzsche is magáévá tette, s ebben a szellemben publikálta első könyvét Die Geburtder Tragödie aus dem Geiste der Musile

6 címen, mely 1871-ben jelent meg. (A könyv keletkezését Nietzsche maga meséli el később írott előszavában.) Ez a munka tulajdonképpen bevezetése lett volna egy tervezett nagy műnek: A görög nép kultúrtörténetének, amely tervnek megfelelően tartotta leckéit az egyetemen, s folytatta filológiai tanulmányait. Amilyen nagy sikere és hatása volt a könyvnek művészek s különösen Wagner hívei között, olyan ellenséges hangulatot keltett a szakfilológusok között, akiknek egyike, Wilamowitz-Moellendorff,

7 erős támadást is mért rá, természetesen pusztán nyelvészeti szempontból Zukunftsphilologie, eine Erwiderung auf F. N-s Geburt der Tragödie

8 című pamfletjében. Nietzschét ketten védték meg a brutális támadás ellen: Wagner egy nyílt levélben és Erwin Rohde,

9 Nietzsche legmeghittebb barátja, az újabb idők egyik legnagyobb filológusa. Nietzsche időközben minden irányban a legélénkebb tevékenységet fejtette ki a wagneri művészet érdekében s a bayreuthi ideál megvalósítása körül. A betegség azonban mindjobban gyötörte. Előadásait gyakran meg kellett szakítania, s végre 1879-ben lemondott a tanárságról. Közben napvilágot láttak azok a művei, melyek a schopenhauer-wagneri hatás alatt álló ifjú Nietzschének filozófiáját foglalják magukba. A Geburt der Tragödie-n kívül tehát a négy Unzeitgemasse Betrachtungen: David Strauss, der Bekenner und der Schriftsteller (1873); Vom Nutzen und Nachteil der Historie fürdas Leben (1874); Schopenhauer als Erzieher (1874); Richard Wagner in Bayreuth (1876).

1

0 Egy új kul20