Fülep Lajos: Egybegyűjtött írások II.
A szerző életében megjelent írások
meg tudta találni azt, amelyre éppen szüksége volt neki, amely a többit valamennyit revelálja, amely ennélfogva a legtartalmasabb, leggazdagabb plasztikus motívum. Kalmár portréi, bár hangulatuk, a dolog természeténél fogva, egészen naturalisztikus, sokkal, de sokkal többek, mint hű képmásai ennek vagy annak az embernek; az a nagy szabadság van bennük, amely valamennyi dolgában, mellyel az eléje vetődött motívumot a maga szubjektív érzéke szerint formálja át, nem annyira az adatok hűségére, mint az összbenyomás, a karakter igazságára fektetve a súlyt. A fejnek a kifejezését, a belőle sugárzó életet a lehetőségig fokozza, élessé, metszővé teszi. Mint a Kainz-portrén, mely kíméletlen kézzel, de mélyrelátó szemmel állít elénk egy embert. És ezzel elértünk Kalmár legutolsó, talán legkészebb, legérettebb, legtökéletesebb alkotásához: a bronz férfi portréhoz. Ebben egészen elérte azt, ami felé haladt mindmáig: a monumentális egyszerűséget. Monumentális ez a fej. Mint egy szfinx, úgy jelenik meg hirtelen az ember előtt, nagy-nagy nyugalmával. Néma és mégis beszédes fej, nyugodt és mégis nyugtalanító, mozdulatlan és mégis mozgásokkal teli - egy szunnyadó gondolat, egy kezdődő mosoly, egy elhangzani kívánó szó van megérintve benne. Az, finom, lelki mozgások kezdete, szuggesztiója a megelevenedés első pillanatának, melyet majd a gondolatok, a mosolyok, a szavak egész raja követ. Az, az első megpendített akkordja egy szimfóniának, melyben már benne búg és forrong a nyomban következő hangok minden variációja és vihara. ELŐSZÓ [Nietzsche: A tragédia eredete vagy görögség és pesszimizmus című könyvének magyar fordításához] A szerkesztőség eredetileg azzal bízott meg, hogy a „Fii. írók Tára" számára egy szemelvényes Nietzsche-kötetet állítsak össze és fordítsak, olyat, amely Nietzsche fejlődésének minden fázisát jellemző fejezeteket öleljen föl. Több tervezet készült e célra: de mindegyiknél kiderült, hogy vagy az előírt mértéket jóval meghaladóra kell szabnunk a kötetet, vagy lemondanunk igen szép, értékes és jellemző dolgokról, amelyek hiánya megnehezíti Nietzsche helyes megértését és megítélését és lehetetlenné teszi fejlődésének egyöntetű áttekintését. így aztán, mintsem hogy Nietzschét teljesen széjjelforgácsoljuk, azt a megoldást választottuk, hogy inkább lefordítom a maga teljességében Nietzschének valamelyik művét, s írok hozzá egy bevezetést, amely Nietzsche filozófiáját és életét - főbb vonásaiban - megismertesse az olvasóval. Az én bevezetésemnek tehát semmi egyéb célja nincs, mint lehetőleg egyszerű, világos módon való megismertetés, mégpedig olyképp, hogy ahol csak lehet (s minél gyakrabban), Nietzsche jusson benne szóhoz. Ami a fordítást illeti, annak nehézségeivel tisztában lehet mindenki, aki a szöveg eredetijét ismeri. Nietzsche maga mondja róla, hogy sok helyt homályos, nehézkes, írásmódja döcögős, zökkenős. Csakugyan megvan benne az első könyveknek az a szokásos hibája, hogy az író minden gondolatát egy mondatba akarja belegyömöszölni. (Emellett természetesen igen nagy szépségek vannak a könyvben, amit talán külön mondanom se kell: hiszen ezért fordítottam le.) Gyakran éreztem, hogy a homályosságokon és nehézségeken 16
