Fülep Lajos: Egybegyűjtött írások I.

Nyomtatásban megjelent írások

38 Antal professzor növendékei, akik kitűnően művelik a modell után való rajzolást. Tehát az is talál élvezetet a kiállításban, aki nem direkt lélektani szempontokat keres. Van ott művészet is bőven, amely minden szépet szerető embernek élvezetet és gyönyörűséget szerez. Látogassa meg mindenki a kiállítást, nagy nyereség lesz bárkire. Az áldozat különben is oly csekély, hogy a legszegényebb ember is meghozhatja azért a tömérdek szépért, amit cserébe kap. EMLÉKEZÉS A SZABADSÁGHARCRÓL Az 1848—49-iki harmadik honvédzászlóalj történetében

1 lapozgatva igen érdekes dolgokra bukkantunk. Kevesen tudnak arról a gyönyörű, minden ízében hősi szerepről, amely a szabadságharc küzdelmeiben, a nemzet önállóságáért való harcban Várady Józsefnek, 48-as öreg polgártársunknak, Várady Imre dr. édesatyjának kijutott. Két testvérével együtt, Várady Lajossal és Várady Andrással fegyvert fogott a haza védelmére, s a legvéresebb harcokban, a legveszedelmesebb és a történelemben örökre maradandó emlékű küzdelmekben vett részt, s vitézségével mindenütt kitűnt. « Budavár ostrománál, a honvédek eme legnehezebb és legnagyobb jelentőségű haditényénél az elsők között küzdött a három testvér. A harmadik hadtestnek jutott ki a legsúlyosabb feladat az ostromban, s ebben is a harmadik zászlóaljnak. Létrákon mászták meg a vár meredek és magos bástyáit, s pláne oly létrán, mely nem is ért föl egészen a bástya tetejéig, úgyhogy a honvédnek, ha már a létra tetején volt is, óriási nehézségekkel kellett megküzdenie, hogy a bástyára vagy a Bécsi kapu arcvonalán levő falakra feljuthasson. A honvédek egyik kezükbe a töltött puskát fogták, másikkal a lajtoija fokát. Ha eltévesztette valaki a lépést, avagy lelőtték vagy leszúrták, estében többeket sodort magával a mélységbe. Ez történt Várady Lajossal a 4. századnál, mikor mint szakaszvezető, legelöl ment fel a létrán. Midőn a létra legfelső fokára ért, mindkét kezével a bástya tégláiba kapaszkodva, magát a bástya tetejére akarta felvetni, de keze megcsúszott, s ő hátrazuhant a mélységbe. Esése oly szerencsés volt, hogy csak elkábult, miből azonban nemsokára föleszmélt. Mikor újra magához tért, a létrát, melyen szakasza már fölment, feljebb tolta, s miután az így már csaknem a bástya tetejéig ért, azon könnyen fölment, s bejutott a várba. Midőn századához ért, éppen akkor sorakoztatta Gergey Károly százados a századot, de már nem maradt semmi tennivalójuk, mert az előttük álló két csapat honvéd sortüzétől a horvátok meghátráltak a József-bástya felé, s ott magukat meg is adták. Megható jelenet történt ekkor. A véletlen csodás játéka folytán a Szent György téren a nagy kavarodásban Várady Lajos a 34. zászlóaljban szolgáló bátyjával, Várady Józseffel találkozott. Alig ölelkezett össze a két