Fülep Lajos: Egybegyűjtött írások I.
Nyomtatásban megjelent írások
32 egyéni. A szem és ész nála folyton együtt munkálkodik, s így az esprit nem külsőségekben vagy szellemes mondásokban, hanem az alakok lelki, benső tulajdonságainak rajzában nyilvánul. Bizonyos művészi ritmus, hullámszerű emelkedés van bennök. Ami munkáinak s így e legújabbnak — az Andor és András-nak — sikerét is biztosítja: elsősorban az a biztosság, mellyel témáinak anyagát elrendezi, alakjait megválogatja, azok tulajdonságait, benső életét mindig a kellő oldalról megvilágítja. Nevezzük ezt akár művészetnek, érzéknek vagy rutinnak; annyi bizonyos, hogy nélküle igaz, meggyőző hatás nem létezik. Művészetének öntudatosságát legjobban jellemzi, hogy ez az erő alakjainak vagy a rajznak rovására sohasem tolakodik előtérbe; sőt inkább csak sejtjük, érezzük azt, mint ismeijük. Legújabb könyvének, az Andor és András-nak már a témája is olyan, hogy újdonságánál fogva érdeklődésünket, eredetiségénél fogva állandó figyelmünket ébreszti föl. A mai budapesti társadalomból szakít ki biztos kézzel egy részt, élő, húsból-vérből való alakokkal; ezt az életet jellemző gondolat- és érzésvilággal egyetemben. Mintegy csillogó, ragyogó aranyhálóval fogja meg az alakjait, de nem hogy partra vonva, az idegen levegőn megölje őket: meghagyja nekik az ő világukat, küzdelmeiket, aprólékos bajaikat. Az ostobákat, félszegeket, nevetségeseket meghagyja azoknak, amik; ami mégis megkülönbözteti őket a többiektől, csak az a ragyogó, csillogó aranyháló, mely egymáshoz fűzi őket... A jó és rossz tulajdonképpen nem szerepel nála a régi értelemben; mind e két dolgot csak relációnak ismeri. Nem különböző emberekbe szétválasztva állítja a jót és a rosszat sorompóba egymással, mint a régiek tették; egy-egy ember lelkében is emésztő ez az ütközés, mutatja az is, hogy mennyire nevetséges is tud lenni. Emberei majd mind ilyenek. Alig van köztük olyan, kiben egy halom rosszaság mellett némi jó tulajdonság is ne lenne; ha e két fogalmat természetesen nem morális, hanem az individuumok egymáshoz való viszonyának szempontjából tekintjük. Ilyen alakok Gombos Andor és Kapuváry András, a zsidó és keresztény újságírók; szilasi Szinger, a parvenü zsidó; Ada, a leánya és a többi. Az összeütközések külsők és belsők, az emberek egymással és önmagukkal jutnak konfliktusba. De mindig csak könnyedén, mintha első vérre viaskodnának. Ha az összeütközés súlyosabb, az csak azért van, hogy annál nevetségesebb legyen. Mert ez a fő. Az egész cselekményben nincs egy mozzanat, az összes személyek közt nincs oly szereplő, kit meg ne mosolyognánk vagy nevetnénk. Gombos Andor, a zsidó riporter, kinek az a meggyőződése, hogy Magyarország ma a szabad lopás országa, és ennek a zsidóság az oka, éppoly szelíden komikus alak, mint kollégája, Kapuváry András, kinek az előbbi a következő tanácsot adja: ,,A régi Petőfinek elég volt, ha ismerte a Kiskunságot, a csikósokat és a honszerelmet, neked meg kell ismerned a Lipótvárost is meg Szingeréket is, mivel ők fontosabb tényezői az országnak, mint a Kiskunság és a csikósok." És Kapuváry András, a dzsentricsaládból való fiatal poéta meg is fogadja a
