Fülep Lajos: Egybegyűjtött írások I.

Nyomtatásban megjelent írások

301 saját elhatározásából cselekedetre szánja magát, s tegyen is valamit. A mi népünket tisztára a vezetői kormányozzák, a párizsi nép maga választja ki magából azokat, akiket vezetőiül óhajt — ez a különbség. A mi népünknek fejére nőnek a hívatlan vezetők, a párizsi nép bármely percben leteszi oda azt, aki neki nem tetszik, ahonnan fölemelte. Intenzívül, minden percnek kihasználásával éli ez a nép életét. Kettőt nem tűr: hogy a munkájában vagy szórakozásában megzavaiják. Hanem aztán külön is választja ezt a két dolgot; amikor munkában van, akkor szüntelenül és feszülten dolgozik, mikor azonban szórakozik, akkor felülmúl minden más népet a múlatásban. Akkor elfelejti az egész hét fáradalmait, el a bajokat, el a politikát (nem úgy, mint a mi polgáraink), s csak egy gondja van: a rendelkezésére álló időnek minden percét élvezetesen felhasználni. Abban a föllépésben is, ahogy a szórakozásra adja magát, van valami fenyegető, erős vonás, mely jogokról beszél, és tiltakozik eme jogok megcsorbítása ellen. Azt hiszem, semmivel sem írhatja alá az ember olyan biztosan a saját halálos ítéletét, mint ha a párizsi népnek a szórakozását megzavaija. De meg is látszik ezen a népen, hogy beleszületett a szórakozások kihasználásába, s nemcsak úgy ímmel-ámmal mulat, ha már mulat. A népnek, különösen a dolgos népnek — ez a párizsi pedig nagyon is az — életszükséglete a szórakozás, a kedvnek szabadjára engedése, csakúgy, mint a szobai munkára kárhoztatott embernek a szabad levegő hébe-hóba. Azonkívül ennek a népnek öntudatában jelentékeny helyet foglal el az a gondolat is, hogy a szórakozáshoz éppen olyan jogai vannak, mint a mindennapi kenyérhez, mert mindkettőt nehéz munkával érdemelte ki. Az is tény, hogy ennek a népnek meg is van a módja a szórakozáshoz és mulatáshoz. Apródonkint, lassú, de biztos munkával (igaz, hogy közben néhány forradalomnak is el kellett csattannia) mind tekintélyesebb anyagi jólétet biztosított magának, s valószínűleg ebben a nagy anyagi függetlenségben is rejlik a nyitja annak a ritka öntudatnak, ami ezt a népet jellemzi. Ez a nép, mely alatt a munkásosztályt és a kisburzsoáosztályt értem, nagy általánosságban csakugyan olyan jólétnek örvend, amilyenről fogalma sincs annak, aki nem járt túl a magyar határokon. Egy párizsi napszámosmunkás az év ötvenhárom vasárnapján, tehát szórakozásra alighanem elkölt annyit, mint magyar kollégája az év háromszázhatvanöt napján együttvéve. De annyit mindenesetre, mint amennyiből nálunk egy vidéki tanár megél a családjával együtt. Ehhez kell számítani most azt is, hogy az élet aránylag nem drágább, mint nálunk, s akkor tisztán áll az a körülmény, hogy a párizsi népnek jóformán minden szórakozáshoz nyitva áll az út, s míg egyrészt jól tud élni, másrészt, ha arra kerül a sor, igen sok mulatságból ki tudja venni a részét. Eklatáns példái a népjólétének a nagy népmulatságok, melyeken fölhalmozódik minden, ami csak alkalmas a szórakozásra, s bizony egy-egy ilyen mulatság, amit például a város rendez a nép számára, tekintélyes vagyont emészt föl. Gazdagság, bőség jellemzi ezeket a mulatságokat, melyeken senki sem néz a garasra. A fő az, hogy szép legyen, vakító és káprázatos le-